KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Másnap háború volt

Nagy Zsolt

 

Másnap háború volt... ezt azonban csak kevesen sejtették 1940 őszén-telén egy orosz kisvárosban. A kamasz lányok és fiúk nem politikával szerettek volna foglalkozni, hanem egymással, a szerelemmel, nagy sétákkal, az első csókkal. De a politikum szüntelenül betolakodik életükbe, áthatja mindennapjaikat, elválasztja őket egymástól, kialakítja a félelem légkörét. A gondtalan diákévekre a sztálini terror sötét árnyéka borul, Iszkra, Zina és Vika, a három barátnő sorsa tragédiába torkollik. A szüntelen „éberség” közegében elég egy ártatlan eszmefuttatás az „ártatlanság bizonyítása” alapján felépülő, „jogrendről” ahhoz, hogy egyikük funkcionárius anyja másikuk apját, a neves repülőgép-tervezőt feljelentse. A rosszhírű „nagy fekete autó” és a bőrkabátosok annak rendje és módja szerint már a következő nap hajnalán megjelennek, és miután apját elvitték, Vika ellen is megindul a rágalomgépezet, amely végül az öngyilkosságba kergeti. Az internált apa és az értelmiségi származás mellett olyanféle bűnei is vannak, hogy jobban szereti Jeszenyint mint Majakovszkijt, hogy élni, szeretni akar. Ez viszont ebben a megdermedt világban, ahol szinte mindent a szabályok, a fegyelem, az uniformizálás logikája vezérel, nem lehetséges.

Emelt fejjel biztosan nem, csak a vakhit által elkábítva, a jól kitapintható hierarchia megfelelő helyen a megfelelő szerepet eljátssza. És ezt kiválóan mutatja be ez a Borisz Vasziljev kisregényéből készített realista „glasznoszty-film”. Az, hogy a film fele miért fekete-fehér, a másik fele pedig miért színes – homályban marad. Az ábrázolt korszak pedig, úgy tűnik, egyelőre félhomályban. Mert Libereckij mérnök esetében a „fatális félreértés” tisztázódik, és visszatér otthonába, de mindenki tudja, hogy nem az ő sorsa a tipikus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4911