KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/november
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: John Alton 1901-1996
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Marivaux és Sarajevaux Velence
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Fém és hús David Cronenberg filmjei

• Nádori Péter: Fehér-házi-mozi Amerikai elnökfilm
• Fáber András: A boldogság profán prófétája Casanova a filmsztár
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Csejdy András: És mégis mozog a kép Sundance filmhét

• Fáber András: A magyar Casanova
MULTIMÉDIA
• Horváth Antal Balázs: Paradicsom eszképistáknak Interaktív mozi
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Idiótaképzés Égi manna
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Szalon-beszélgetések Internet
MAGYAR MŰHELY
• Kristóf B. Attila: Mohács óta számoljuk a kudarcokat Beszélgetés Simó Sándorral
• Bihari Ágnes: A derengő lenyomat Beszélgetés Sopsits Árpáddal
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Póttörténelem A vád
• Nevelős Zoltán: Indokína aljas utcái A riksás fiú
• Csejdy András: Vegyes zöldség Négy szoba
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Véres aratás
• Barna György: Ha ölni kell
• Vidovszky György: Láncreakció
• Vidovszky György: Phenomenon
• Harmat György: Bölcsek kövére
• Barotányi Zoltán: A kalandor
KÖNYV
• Nagy Eszter: Föld Ottó: Fénytörések
• Politzer Péter: Dr. Kricsfalvi Anita: A filmrendező és a producer

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A magyar Casanova

Fáber András

Az első Casanova-filmet Deésy Alfréd rendezte 1918-ban.

A Casanova-memoár legújabb, Laffont-féle kiadásában olvasható filmográfia tanúsága szerint az első Casanova-filmet magyar filmesek készítették. Ez a tény is bizonyítja, hogy Közép-európában számottevő fogékonyság volt a mítosz elevenen tartása, továbbgondolása iránt, az 1918-ban készült film ugyanis az apokrif Casanova-történetek számát gyarapítja. Cselekménye jelen időben játszódik, a történet alapjául szolgáló fikció szerint lányszívek vágyakozása életre kelti a régesrég sírjában pihenő legendás csábítót, aki kriptájából kikelve átváltozik mai (akkori, vagyis 1918-ban élő) gavallérrá, s új hódításokra indul. Az eredetileg 2100 méter hosszúságú fekete-fehér némafilmet a kor egyik jelentős filmvállalata, a Star-film költségén forgatták (Rákosi Tibor és Geiger Richárd szövetkereskedő cégének műterme a Pasaréti út 122. alatt volt – e telephelyen ma is filmgyári stúdió működik.) A forgatókönyvet jó tollú, ismert színmű- és kabaréíró, Békeffy László (1891-1961) írta Pakots József (1877-1933) író és újságíró, az IGE (Az Írók gazdasági Egyesülete) későbbi elnöke társaságában. Pakots akkoriban a filmgyár (és egyben a film) dramaturgja volt.

Sokáig úgy tudtuk, a filmből nem maradt fenn kópia. Nos, kiderült, hogy a Filmtudományi Intézet Filmarchívumában őriznek belőle egy 139 méteres darabot: a film elejét, első felvonását, melynek vetítési ideje mintegy 5 perc. Az expozíció – Casanova „ébredése” és a főbb szereplők bemutatása – alapján feltételezhető, hogy sajátos atmoszférájú, erőteljes képi világú, jelentős művészi értékű, érdekes film lehetett (Az operatőri munka és a színészi játék színvonalára a megmaradt képsorokból is következtetni lehet.) A rendező Deésy Alfréd alakította a film címszerepét, igazán impozáns lehetett benne. Deésy, aki annyi élvonalbeli magyar filmeshez hasonlóan külföldön is rendezett a két világháború között (öt évig dolgozott Bécsben), Casanovájával is öregbítette a magyar film jó hírét a világban: ez az alkotás annak idején nagy és vélhetőleg megérdemelt nemzetközi sikert aratott (a fennmaradt részlethez is két nyelven – magyarul és németül – készültek feliratok, inzertek). Nemcsak jó ízlésű és invenciózus rendező volt, hanm kitűnő drámai jellemszínész is, akit 1960-ig szívesen foglalkoztattak epizodistaként a legjobb magyar filmrendezők (1946-ig több mint harminc filmet rendezett; játszott többek között a Beszterce ostroma, 1948/55; a Mágnás Miska, 1948; az Úri muri, 1949; a Semmelweis, 1952; a Szegény gazdagok, 1959; a Noszty fiú esete Tóth Marival, 1960; és a Légy jó mindhalálig, 1960 című filmekben, hogy csak az újabbakat említsük). A filmben többnyire ismert színészek és színésznők (Hollay Kamilla, Dán Norbert, Góth Annie, Timár Margit és mások) játszottak, egy rövid szerepben feltűnik Lugosi Béla (kezdő filmszínészként Olt Arisztid művésznéven).

Porondon, deszkán, mozivásznon címmel a Magyar Filmintézet és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által 1992-ben kiadott visszaemlékezéseiben maga Deésy így ír e filmjéről:

„Különösen a Casanovával értünk el világsikert, amit utánunk felbuzdulva – több külföldi filmgyár is – más témával – megcsinált: az osztrákok, németek és az amerikaiak is! Talán a Casanovában volt filmen először taps, egy-egy gyönyörű, festői táj vetítése alkalmával. A gravozai temető, a festői ciprusaival, amit Schindler, a nagy festő Pax néven tett híressé... Majd a mulini vízesés... Az Ombla folyó forrása. Fort St. Lorenzo várfalai. A cannosai liliommező – egy hold terület csupa liliomokkal, háttérben a sötétzöld hegyoldal!... Nagy tapssal jutalmazott a közönség egyes jeleneteket is! Amikor Casanova a liliommezőn – fekete ruhájában – szembe jön a géppel, és vadul tépdesi a liliomokat... Mint aggastyán kijön a kriptából – halottszerű maszkban – és lent, a mélységben a strandolók között két szép lányon akad meg a szeme – átváltozik modern gavallérrá... Itt is kitört a taps! (...)”

A megmaradt szecessziós, kissé álomszerű jelentek nyomán talán joggal gondoljuk, hogy ez a film még így, csonkán, töredékben is több, mint egyszerű kuriózum. Ha valahonnan egy teljesebb (esetleg teljes) kópia előkerülne – már volt ilyesmire példa –, az filmtörténeti szenzáció lenne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=402