KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Sinkovits Imre (1928–2001)

• Lengyel László: Szabadlegény Jancsó 80
• Vidovszky György: Jancsó, a király Beszélgetés középiskolásokkal
• Mundruczó Kornél: Állatkerti mesék Jancsó 80
• Bikácsy Gergely: Mozilidérc Mándy mozija
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: A szépség rabjai Televízió: férfireklám
• Hammer Ferenc: Claudia Citroën Nők a tévéreklámban
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan kéz Beszélgetés Levendel Ádámmal
• N. N.: Az amerikai tévéreklám (1945–95)
CYBERVILÁG
• Sipos Júlia: A hálózott ember Beszélgetés Nyíri Kristóf filozófussal
• Kriston László: e-demokráci@? Paradigmaváltás Hollywoodban – 2. rész
• Kriston László: Párhuzamok Könyvszakma – Filmipar
• Kömlődi Ferenc: Gépi balettek Robotrendezők

• Beregi Tamás: Monty-montázs Angol humor
• N. N.: Monty Python repülő CD-ROM-jai
• Karafiáth Judit: A megtalált Proust Az eltűnt idő filmjei
• Ardai Zoltán: Időnk Leával A fogolynő
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A kőkori szappanopera Pordenone

• Csont András: Egy brassói Párizsban Brassaï-kiállítás
FILMZENE
• Szőnyei Tamás: Sűrített idő Beszélgetés Szemző Tiborral
KRITIKA
• Csengery Kristóf: Bartók-kenyér Gyökerek
• Gelencsér Gábor: Mértékrend Zalán Vince: Gaál István krónikája
• Varró Attila: A kép ópiuma Rekviem egy álomért
• Takács Ferenc: T-modell Dr. T és a nők
• Báron György: A Szovjetunió magányos hőse Vorosilov mesterlövésze
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Pan Tadeusz
• Varró Attila: Tigris és Sárkány
• Csantavéri Júlia: Malena
• Köves Gábor: Wonder Boys
• Reményi József Tamás: Betty nővér
• Ádám Péter: A meztelen Maya
• Nevelős Zoltán: Billy Elliot
• Kis Anna: Anyegin
• Strausz László: Szívörvény
• Tamás Amaryllis: A jövő kezdete
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Temetés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A meztelen Maya

Ádám Péter

 

A kamera ráközelít az ismert Goya-aktra, úgyszólván végigsimogatva a csábító asszonytestet, majd csípőtájt megállapodik, a néző pedig kedvtelve gyönyörködik a combok szimmetrikus ívében. A kamera még közelebb megy, azt hisszük, még mindig az ágyékot látjuk, pedig dehogy, egy borospohár van a kamera előtt: az áttűnés, amely a cselekmény összefoglalása is egyben, egyik legszellemesebb leleménye ennek a XIX. század legelején játszódó történelmi filmnek.

Az öregedő, de még mindig vonzó Alba hercegnőt megmérgezik, és az asszony rövid haláltusa után meghal. Ki a gyilkos? Mint már annyiszor, most is mindenki gyanús, még a jegyszedő is. A film tulajdonképpen a halál előtti fényes estélynek, illetve a nyomozásnak a története. Szép jelenet, amikor Goya elmagyarázza (ő is szeretője volt az áldozatnak), milyen alapanyagokból készítik a festékeket. Hogy a legtöbb színben méreg is van, kobalt, cián meg arzén. Persze, nem vegytani kiselőadás ez, csak metafora. Amely mintha arra célozna, hogy mennyi kegyetlenség, mennyi gyilkos indulat lappang a művészetben. Vagyis, hogy a művészet minden, csak nem emberbaráti intézmény…

Amikor, még a film elején, a szereplők ott ülnek feszengve a vacsoraasztal körül, az embernek az az érzése, hogy itt senki sem az, akinek mutatja magát, hogy itt mindenki maszkot visel, mindenki súlyos titkok tudója, és senki sem árulhatja el, hogy valójában kicsoda. Vagy ha mégis, keservesen meglakol érte. Sovány tanulsága ez ennek a sokat ígérő, veretesen látványos, de alapjában véve üres és talmi filmnek.

A vacsora után (a zenészek még játszanak) Alba hercegnő gondol egyet, és táncra perdül. A még kívánatos asszony fájdalmas búcsútánca ez, amelynek láttán a vetélytárs, a csupa tűz Maya (Penélope Cruz) is táncolni kezd. Már nem is tánc ez a visszafogott, egyszerre férfias és nőies flamenco, hanem párbaj, erőpróba, leszámolás. Ha másért nem, e néhány percért érdemes megnézni ezt az amerikai recept szerint készült, fülledt erotikájú, tipically spanish filmet, amelynek ösztövér és egy kicsit giccses cselekményéből az egyébként kiváló színészek sem tudtak sokat kihozni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3253