KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Ideglelés – a Blair Witch project

Kalandjátékfilm

Varró Attila

Horror kosztpénzből, a Dogma után, szabadon.

 

A játékfilm-készítés már az első Méliès-tekercsek születése óta kollektív művészeti formának számít: a rendező forgatókönyve megvalósítása érdekében komoly gárdát – néha egész kis hadsereget – kénytelen folyamatosan irányítani. Ritkán magányos teremtő; rendszerint domináns, de távolról sem egyedüli összetevője az alkotói folyamatnak. Munkatársaihoz való viszonya akár demokratikus, akár zsarnoki, a napi döntéshozatal felelőssége mindenképpen őt terheli: filmet csak uralkodók forgathatnak, szürke eminenciások sohasem.

A tavalyi év legnagyobb médiavisszhangját kiváltó Sundance-siker, a Blair Witch Project (Ideglelés) szakított ezzel az évszázados tradícióval, ha másért nem is, már ezért megilletik a címlap-sztorik, teltházak és dollármilliók. Ezt a filmet ugyanis nem rendezték, csupán addig manipulálták, amíg megrendeződött. Vérbeli Dogma-produkció amerikai módra, ahol a technikai eszközök minimumra redukált jelenléte nem cinema veritét, lélektani realizmust, netán nagyobb kreativitást igénylő alkotói hozzáállást eredményezett, hanem – akárcsak az Idióták esetében – egyfajta filmszalagra rögzített hatásvadász visszaélést a főszereplők testével-lelkével. Egyetlen figyelemreméltó újítása Lars von Trier pontokba szedett marketing-fogásához képest, hogy alkotópárosa cinikus módon egyenesen a színészek kezébe nyomta a töltőtoll-kamerát, majd elvonult, hogy a színfalak menedékéből figyelje, miként alakul a forgatás, néha-néha bedobva egy trükköt, ha a feszültség lanyhulni látszott, vagy a figurák elcsatangoltak a prekoncepciótól.

Az Ideglelésnek nincs rendezője, ahogyan forgatókönyve, operatőre sincs, állítson bármit a záró stáblista, mindössze három színésze (Heather, Josh és Mike), két vágója (Myrick és Sanchez) és egy agyonhasznált alapötlete (félúton a Cannibal Holocaust és a Last Broadcast között). No meg jól kitalált reklám-stratégiája, de ez más lapra tartozik. Híres-hírhedt műfajtársaitól eltérően, még az ön-reflektív rendezői jelenlétet sem találni benne. A This is Spinal Tap (Gerinccsapolás) klasszikus ál-turnéfilmjében az elsőfilmes Rob Reiner önmagát parodizálja, a Veled is megtörténhet fiktív sorozatgyilkos-portréja végén a belga stáb is áldozatul esik saját média-szatírájának, Woody Allen könyörtelenül Woody Allenre osztja a személyes fóbiáiból felépített Zelig szerepét – ezzel szemben Daniel Myrick és Eduardo Sanchez inkább a védtelen főhősnőből csinál bűnbakot, a lány szájába adják a beismerő vallomás monológját, és a jogos büntetést is ő szenvedi el helyettük. Bármilyen látványszegények és speciális-effektus mentesek képsorai, az Ideglelés ugyanannak a digitális képforradalomnak a terméke, mint a Baljós árnyak: ilyen mértékű távolságtartás filmkészítő és filmkészítés között csupán a kompjuterizált forgatás ezredvégi (rém)álmában lehetséges. Mintha a rendező billentyűk leütésével helyezné színészeit újabb és újabb szituációkba, menüpontokon át látva el őket a szükséges kellékekkel, információkkal és utasításokkal. Számítógépes kalandjáték hús-vér szereplőkkel; steril és személytelen, akár egy vírusirtó vagy egy üzleti project.

Egy 1998-ban forgatott hasonszőrű vállalkozás, a Last Broadcast (Az utolsó tévéközvetítés) állítólag csupán digitális formában létezik, a mozikba és fesztiválokra műholdról lövik le az előadás napján. Az ötlet nemcsak ügyes reklámfogás: a kópiák nélküli film-forgalmazás forradalmasíthatja a független filmkészítést, mivel radikálisan lecsökkenti az előállítási költségeket. Fél évvel később az Ideglelés már megtakarította a stábra fordítandó kiadásokat is. Hatalmas kasszasikere kijelöli a követendő ösvényt: az új generáció hamarosan a színészek nyűgétől is megszabadíthatja a műfajt, és a legközelebbi – Big Footról vagy Nessie-ről szóló – horror-szenzáció talán egy Internetről összeollózott másfél órás mpeg-fájl lesz, amelyet egy keresőprogram és egy editor-szoftver alkotópárosa jegyez majd.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2809