KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nem félek

Kovács Marcell

 

A bugyiban matató tinihorror kötelező frivolságával szemben a gyermekkor rémségeit bemutató filmeket mindig szomorú pátosz hatja át. A gyermeki tisztaság elvesztéséről mesélő történetek egyszerre siratják és sírják vissza a felnőttek korrupt világáról mit sem sejtő naiv ártatlanságot. Nem kevés kockázatot rejt a műfaj, a csillogó szemű, gyanútlan szereplők könnyen áldozatul eshetnek az érzelmek ábrázolásában túlzott mohóságra hajlamos filmkészítői buzgalomnak.

Gabriele Salvatores izgalmasan induló filmjében a veszély fogalmát még alig ismerő, ám annál kíváncsibb Michele játék közben egy közeli tanyán letakart gödörre bukkan, és a gödör mélyén mozgásra lesz figyelmes. A horrort ígérő bevezetésből azután társadalmi drámába oltott thriller kerekedik, az olasz hagyományoknak megfelelően erős hangsúllyal a sanyarú családi körülményeken. A kilátástalan dél-olasz valóság érzékletes képe apró, de beszédes részletekből rajzolódik ki, miközben szinte megvakítja a szemet a szikrázó napfényben fürdő tájak csodálatos látványa. Malick és Kiarostami végtelen mezőit járja a fülledt melegtől kába kamera, és A vadász éjszakája mintájára egy-egy csendesen figyelő állat álomszerű közelijén pihen meg rendre útközben.

A szokatlan környezet és annak meseszép bemutatása teszi Salvatores filmjét emlékezetessé. A titokzatos indulás után egyre kiszámíthatóbb irányt vesz a történet, a sejtelmes mese világába mind jobban betolakodik a realitás. A kerek szemekkel bámuló néző kezét félidőben megragadja a rendező, és egy másik filmet kezd neki vetíteni, amely már osztályellentétekről, megélhetési bűnözésről szól, és nem a legügyesebb akciófilmes eszközökkel. Végül pedig egy olyan meglepő és szájbarágós befejezést mutat, ami nélkül mindketten jobban jártak volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1851