KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lebegés

Köves Gábor

 

Szemrevaló film a Lebegés, ritka szépen bevilágított mozi. Szépek a kültelki éjszakában őrt álló utcalámpák, a fénykörükben aláereszkedő hópelyhek, a félig megvilágított, félig sötétségbe vesző arcok, a távoli fények és az ablaküvegek visszatükröződései. Minden nyomorúsága dacára igen jó lenne belépni ebbe a világba, jó érzéssel lehetne részt vállalni a börtönből frissen szabadult, bűnéért vezeklő Manuel történetében, csakhogy nem lehet. Nem lehet, mert példázat van csupán, melynek képei, a maguk becsapós esztétikumával megtévesztők. Ez itt a megváltást keresők skanzenje, egy szépen rendben tartott kiállítás emberforma makettekkel. Manuel egy kamaszkori rablás alkalmával embert ölt, huszonhárom évet húzott le büntetésként, s ha rajta múlna, még huszonhármat letöltene, de jó magaviseletéért kiengedik. Manuel a börtönben megismerte a megváltás öt fokozatát – narrátorként nem is egyszer elsorolja mind az ötöt –, s bár tudja, ő legfeljebb csak az első kettőig juthat, mégis visszatér az egykori bűntett helyszínére. A sűrű hóesésben és térdig erő latyakban mindenki ugyanarra hajt, mint Manuel: egy csapat megbocsátásra érdemes elveszett lélek verődik össze a történet előrehaladtával, hogy a film végére mindenki rátalálhasson arra, akivel jót cselekedhet. Manuel a film elején még szembemegy a metróból kiáramló embertömeggel, a végére azonban már együtt, egy irányba sodródik embertársaival, s mielőtt végleg kimetrózna a kamera látószögéből, búcsút inthet bűnös múltjának is. Látszik, a készítők tudták, hogyan rendezzenek be egy lakást, és milyen szögből fényképezzenek egy utcarészletet ahhoz, hogy elvigyenek a kívánt miliőbe, de arról fogalmuk sem volt, kikkel, hogyan népesítsék be az így teremtett tereket. A Lebegés szobabelsői és városképei eljutnak az igazságig, élettörténetei azonban elvesznek a hangulatos hóesésben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1844