KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fehér pokol

Kovács Marcell

The Grey – amerikai, 2012. Rendezte: Joe Carnahan. Írta: Ian Mackenzie Jeffers novellája alapján Joe Carnahan és Ian Mackenzie Jeffers. Kép: Masanobu Takayanagi. Zene: Marc Streitenfeld. Szereplők: Liam Neeson (Ottway), Dallas Roberts (Hendrick), Frank Grillo (Diaz), Dermot Mulroney (Talget). Gyártó: Lidell Entertainment / Scott Free Productions. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 117 perc.

Hiszel a szerelem utáni életben? Cher és sokan mások után a Fehér pokol alkotói is a művészet e megunhatatlan, örök kérdésén rágódnak, és arra a nem meglepő következtetésre jutnak, hogy igenis létezik élet a szerelem után, de sok köszönet nincs benne. Fagy, éhség, szenvedés és izzó szemű, habzó szájú farkasok teszik keservessé.

Repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett olajbányászok maroknyi csapata küzd az életben maradásért az alaszkai hegyekben, épp egy vérszomjas farkasfalka vadászterületén. Liam Neeson ismét akcióhőst játszik, de most filozofikus hangulatban, ő a túlélők vezetője, a búsképű vadász, akinek puska híján kitartása és bátorsága a fegyvere. Nincs könnyű dolga, szerelmi bánat és szuicid rohamok gyötrik, valami belül mégis fűti, hajtja. A történetet mintha Jack London vagy Hemingway írta volna, azt üzeni, hogy az elemek, az állatvilág és állatiasodott embertársaink ellen folytatott szüntelen küzdelmünk tart minket életben. Joe Carnahan, a férfias filmek írója, rendezője, a kölyöklelkületű Füstölgő ászok és Szupercsapat után visszatalált a helyes ösvényre, a Narkó és A zsaruk becsülete keserű, viharvert hőseihez. A Fehér pokolban kemény emberek kemény halált halnak, szeretteiktől távol, elzárva a világtól, térdig érő hóban – még eltemetni sem lehet őket. Az állandó hófúvás miatt homályos képek és a fagyos szél fülsiketítő zúgása a kilátástalanság érzését keltik. A digitálisan rajzolt farkasok nélkül is kellőképp nyomasztó, végzetes hangulatot tovább fokozza Neeson vadászának vásznat betöltő, reményvesztett tekintete. A film leghatásosabb pillanatában hőseink az éjszaka közepén egyszer csak tucatnyi világító farkasszempárral találják szemben magukat. Mintha hirtelen felkapcsolnák a kis lámpákat, láthatóvá válik a sötét titok, az embert próbáló nehézségeken, a törött végtagokon és a dermesztő hidegen túli valódi fenyegetés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11101