KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A fekete ruhás nő

Roboz Gábor

The Woman in Black – angol-kanadai, 2012. Rendezte: James Watkins. Írta: Susan Hill regénye alapján Jane Goldman. Kép: Tim Maurice-Jones. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Daniel Radcliffe (Arthur Kipps), Ciarán Hinds (Mr. Daily), Shaun Dooley (Fisher). Gyártó: Hammer Film. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

A közelmúltbeli brit horror-újhullámból érkező James Watkins második nagyjátékfilmje, a fantasztikumot még nélkülöző Gyilkos kilátások után, hamisítatlan kísértetsztorit ad elő egy angol írónő népszerű műve alapján. A termékeny Susan Hill 1983-as regénye, amellyel a szerző érezhetően a brit kísértettörténetek M. R. James nevével fémjelzett hagyományát kívánta folytatni, egyes szám első személyű elbeszélés egy ifjú ügyvédtől, akinek el kell látogatnia egy elhagyatott kúriába, hogy rendbeszedje a nemrég elhunyt tulajdonosnő papírjait. A helyiek által rettegett háznál természetesen hamar megismeri a címszereplőt, és az így kezdődő kaland során a racionális alkatú fiatalember kénytelen végigélni egy sor irracionális eseményt.

A színdarabként, rádiójátékként és 1989-ben komótos tévéfilmként is feldolgozott rémmese kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy egy klasszikus vonalvezetésű sztorival folytatódjon a nemrég újraélesztett legendás Hammer stúdió története. A rendező és forgatókönyvírója, az eddig jobbára társakkal dolgozó Jane Goldman, tiszteletben tartja ugyan az alapanyagot, ám bátran át is szabja: nyesnek belőle bőséggel (például, a fapados tévéfilmhez hasonlóan, megválnak a kerettől, és így az önreflexiótól), ugyanakkor meg is toldják új jelenetekkel (lásd többek közt, a sokkoló haláleseteket vagy magát a finálét), és egyes figurák részleges vagy teljes újragondolásától sem riadnal el (a főhős traumatizálásától kezdve az egyetlen barát, Daily álláspontjának megváltoztatásáig). Watkins szeret idegeket cincálni, és tudja, hogy a sokszor bevált recepthez igazodva elég a bivalyerős atmoszféra, néhány elnyűhetetlen elem (ódon ház, nyikorgó hintaszék, zenélő gyerekjátékok), sok jól pozícionált sokkeffekt, és a mellébeszélés nélkülözése: A fekete ruhás nő régimódi móka szűk kilencven percben, amire nehéz nemet mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11097