|
|
|
Láttuk mégA bűnösPápai Zsolt
Hat évvel ezelőtti pályakezdése, az aprópénzből összeütött, friss hangú Néma tanú után Anthony Waller rendezőt a kortárs mozi egyik meglepetésembereként ünnepeltük. Csípős irónia, a thriller adta műfaji keretekkel való rafinált formajáték, pazar vizuális lelemények: a film eredeti tehetséget jelzett.
Hollywoodi zsoldban készített, de vonalas iparosmunkánál azért jóval többet érő második opusával – Egy amerikai farkasember Párizsban – a rendező fél lábbal lelépett arról az útról, melyen elindult, fél lábbal rajta maradt – a film nem árnyalta az alkotójáról bennünk élő képet, de nem is szürkítette el. A karrier harmadik állomása hasonlóképp: A bűnös feszes thriller, amely magasan a hasonműfajú, szériagyártott produkciók felett áll. Bár Waller iróniája vesztett erejéből, korai lenne leírni a rendezőt, ugyanis a belső allúziók fifikás alkalmazásának nagymestereként ezúttal sem hazudtolja meg önmagát. A Néma tanúból vett önidézetekkel, továbbá Psycho-áthallásokkal sűrűn megtűzdelt munka – elég csupán a beszélő nevekre (a történet gyújtópontjában a Callum Crane nevű ügyvéd áll, utalva Hitchcock klasszikusának problémageneráló Marion Crane-jére), továbbá az obligát fürdőszoba-jelenetre, a felső kameraállásban vett beállításokra gondolni – ekképpen egyszerre klasszicizáló és modern. A film legnagyobb erénye a parázs előadásmód, mely ugyanakkor nem csap át formalizmusba, Waller maximálisan ura az anyagnak, tudja, mikor eressze neki a kamerát, s mikor fogja vissza. A rendező az utóbbi évek egyik legmívesebben formált, invenciózus képekkel dolgozó krimijét forgatta le: munkája tán nem annyira „szerzői”, mint a Néma tanú volt, de a lehetőségeket számba véve – A bűnös végtére is amannál lényegesen nagyobb költségvetéssel készült – akár „személyes”-nek is mondható.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 902 átlag: 5.6 |
 |
|
|
|
