KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
   2018/július
VIETNAMI HÁBORÚ
• Soós Tamás Dénes: A sajtó hatalma, a hatalom sajtója Vietnam és a média
• Vágvölgyi B. András: Éles képek Haditudósítók Vietnamban
• Benke Attila: Virágnyelven a borzalomról A vietnami háború allegóriái
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Kékfény az alagút végén A Kádár-kori bűnfilm
• Szivák Bernadett: Irinyi mindig újrakezdi Beszélgetés Cibulya Nikollal
ÚJ RAJ
• Teszár Dávid: Még közelebb Naomi Kawase
TUDOMÁNYTÓL MÁGIÁIG
• Géczi Zoltán: Vissza a jövőbe! Sci-fi prognózisok
• Huber Zoltán: Végzetes vonzerő A Marvel-fantasy világképe
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 1. rész
FILM ÉS IRODALOM
• Talabos Dávidné: A „szív írója” Dickens-adaptációk
• Bikácsy Gergely: A montázs, Bazin és mi André Bazin
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Feminin fesztivál Cannes
• Baski Sándor: Provokálok, tehát vagyok Kolozsvár
KÖNYV
• Koósz István: „Mondottam, ember: küzdj…” Hirosima gyermeke
KRITIKA
• Margitházi Beja: Ameddig bírod Egy nő fogságban
• Barotányi Zoltán: Adj király katonát! Hitler kontra Picasso; Kim Dzsongil bemutatja
MOZI
• Kolozsi László: A fa alatt
• Baski Sándor: Ramen Shop – Ízek a múltból
• Lovas Anna: Könyvklub
• Szalkai Réka: Az élet napos oldala
• Vajda Judit: Szerelembe gurulva
• Parádi Orsolya: Egy burka, egy nadrág
• Andorka György: Solo: Egy Star Wars-történet
• Kránicz Bence: Férfiak fecskében
• Huber Zoltán: Jurassic World: Bukott birodalom
• Roboz Gábor: Felelsz vagy mersz
• Pethő Réka: Nem vagyok sorozatgyilkos
• Tüske Zsuzsanna: Örökség
• Benke Attila: Gotti
DVD
• Kovács Patrik: A bátrak háborúja
• Benke Attila: A jogdoktor
MOZI
• Varró Attila: Ocean’s 8 – Az évszázad átverése
DVD
• Bata Norbert: Szörnyszülők
• Pápai Zsolt: Nemek harca
• Pápai Zsolt: Bérgyilkos Mary
• Kránicz Bence: LEGO Tini szuperhősök – Gonosz gimi
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Anne Frank képregényes naplója

Korábban magyarul is jelent már meg képregény Anne Frank életéről, az 1942 és 1944 között vezetett, történelmi dokumentumként és irodalmi műként is értékes napló adaptációja viszont újdonság. Az Anne Frank Alapítvány ráadásul kifejezetten izgalmas alkotókat kért fel az átdolgozásra: Ari Folmant és David Polonskyt, a Libanoni keringő rendezőjét és művészeti vezetőjét. Az izraeli animációs remekmű nemcsak háborús dokumentumfilmként volt hiteles, hanem az emlékezés megbízhatatlan természetéről és a traumákhoz való ragaszkodásról is egyéni hangon szólt. Igaz, hogy jól ismerjük Anne Frank történetét, de joggal bízhattunk benne, hogy ilyen kaliberű művészek képesek új fénytörésben láttatni a holokauszt máig legismertebb írásos emlékét.

Nos, a napló merész feldolgozására vagy radikális áthangolására Folmanék nem vállalkoztak. Annak tudatában, milyen sokan ismerik és tartják szinte szent szövegnek az amszterdami kamaszlány bujkálása alatt írt naplóját, az író és a rajzoló azt tűzték ki célként, hogy minél frappánsabban és a lényeget megőrizve sűrítsék az eredetit. Noha a legtöbbször eredményesen írják át párbeszédes formába a történéseket, számos hosszabb szövegrészt is beiktatnak, így a képregény meglehetősen konzervatív adaptációnak minősül – legalábbis abban az értelemben, ahogy azt a túlnarrált magyar adaptációs hagyományban megszokhattuk. Másrészt viszont Polonsky képzőművészeti referenciákkal, tervrajzokat vagy akár reklámgrafikákat idéző oldalakkal teszi dinamikusabbá a naplót, és különös figyelmet szentel Anne álmainak. Ezek a nyomasztóan szürreális oldalak idézik meg leginkább a Libanoni keringő atmoszféráját. Igazságtalan volna tehát azt mondani, hogy Folman megelégedett a napló egyszerű felképesítésével, inkább arról van szó, hogy bevallottan minél többet akart megőrizni Anne önelemző vagy szüleihez fűződő kapcsolatát boncolgató bejegyzéseiből, vagyis azokból a részletekből, amelyeket képregényes formába átfordítani sokkal több oldalt igényelne, mint amennyiben Polonskyval gondolkodtak.

Érthető, hogy Folman nem szívesen hagyta el ezeket a részeket. Anne Frank naplójának lényege éppen az, hogy szerzőjét a folyamatos életveszélyben is mély érzésű lánynak ismerjük meg, aki nem a borzalmakon kesereg, hanem minden áron élni akar. Polonsky karakterrajzai találóak, tisztavonalas stílusa harmonikus, az új változat így az a fajta konzervatív adaptáció, amit Anne Frankkal és a képregény médiumával ismerkedők élvezhetnek elsősorban, de a rendszeres képregényolvasók is találnak benne váratlan megoldásokat.

Ari Folman – David Polonsky: Anne Frank naplója. Színes, puhafedeles, 156 oldal. Kiadó: Park.

 

Thor legjobb formájában

Füzetben már olvashattuk a kalandjait, de önálló Thor-kötet eddig nem jelent meg Magyarországon. A klasszikus és kortárs történetekből vegyesen válogató, újságárusoknál kapható Nagy Marvel Képregénygyűjtemény részeként megjelent album ideális az ismerkedéshez az asgardi istennel. Nem igényli túlzottan az előzmények ismeretét és a régi karaktereket is újra bevezeti, elsősorban pedig lenyűgöző sűrítménye és továbbgondolása a főhős lényegének. Thor a Marvel-panteon nagy magányosa, aki más szférából jött, mint a Bosszú Angyalainak többi tagja. Most az isten háta mögött, Oklahomában építené fel a semmiből Asgardot. Az otthonteremtés és a társas lét elemi igénye ugyanakkor sebezhetővé teszi azt is, akinek az ereje minden földi halandóénál hatalmasabb.

A kétezres években remek szériát futó J. Michael Straczynski bámulatos érzékkel váltogatja a kisvárosiak és az asgardiak találkozásaiból születő, abszurd humorú jeleneteket a high fantasy műfaját körvonalazó, komor és fenséges tónusokkal. Eközben arra is talál módot, hogy a földi válságokat – a New Orleans-i pusztulást, az afrikai polgárháborúkat – is szokatlan nézőpontokból mutassa meg. Olivier Coipel letisztult, tágas, világos képein pedig a kozmikus magány és a végtelen szabadság kéz a kézben járó alapélménye válik átélhetővé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13720