KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
   2018/július
VIETNAMI HÁBORÚ
• Soós Tamás Dénes: A sajtó hatalma, a hatalom sajtója Vietnam és a média
• Vágvölgyi B. András: Éles képek Haditudósítók Vietnamban
• Benke Attila: Virágnyelven a borzalomról A vietnami háború allegóriái
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Kékfény az alagút végén A Kádár-kori bűnfilm
• Szivák Bernadett: Irinyi mindig újrakezdi Beszélgetés Cibulya Nikollal
ÚJ RAJ
• Teszár Dávid: Még közelebb Naomi Kawase
TUDOMÁNYTÓL MÁGIÁIG
• Géczi Zoltán: Vissza a jövőbe! Sci-fi prognózisok
• Huber Zoltán: Végzetes vonzerő A Marvel-fantasy világképe
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 1. rész
FILM ÉS IRODALOM
• Talabos Dávidné: A „szív írója” Dickens-adaptációk
• Bikácsy Gergely: A montázs, Bazin és mi André Bazin
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Feminin fesztivál Cannes
• Baski Sándor: Provokálok, tehát vagyok Kolozsvár
KÖNYV
• Koósz István: „Mondottam, ember: küzdj…” Hirosima gyermeke
KRITIKA
• Margitházi Beja: Ameddig bírod Egy nő fogságban
• Barotányi Zoltán: Adj király katonát! Hitler kontra Picasso; Kim Dzsongil bemutatja
MOZI
• Kolozsi László: A fa alatt
• Baski Sándor: Ramen Shop – Ízek a múltból
• Lovas Anna: Könyvklub
• Szalkai Réka: Az élet napos oldala
• Vajda Judit: Szerelembe gurulva
• Parádi Orsolya: Egy burka, egy nadrág
• Andorka György: Solo: Egy Star Wars-történet
• Kránicz Bence: Férfiak fecskében
• Huber Zoltán: Jurassic World: Bukott birodalom
• Roboz Gábor: Felelsz vagy mersz
• Pethő Réka: Nem vagyok sorozatgyilkos
• Tüske Zsuzsanna: Örökség
• Benke Attila: Gotti
DVD
• Kovács Patrik: A bátrak háborúja
• Benke Attila: A jogdoktor
MOZI
• Varró Attila: Ocean’s 8 – Az évszázad átverése
DVD
• Bata Norbert: Szörnyszülők
• Pápai Zsolt: Nemek harca
• Pápai Zsolt: Bérgyilkos Mary
• Kránicz Bence: LEGO Tini szuperhősök – Gonosz gimi
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Beszélgetés Cibulya Nikollal

Irinyi mindig újrakezdi

Szivák Bernadett

A magyar tudomány története sok drámai életrajzot rejt. A rendezőnő Irinyiről készült kisjátékfilmje után Semmelweis haláláról forgat.

 

Irinyi Jánosról mindenkinek a gyufa feltalálása jut eszébe, pedig a kémikus élete és tevékenysége jóval sokrétűbb volt ennél. A hazafias feltalálóról Cibulya Nikol készített „többé-kevésbé valós eseményeken alapuló” kisfilmet Irinyi címmel, amely a Friss Hús Rövidfilmfesztiválon debütált a nagyközönség előtt. A történet a forradalom után mintegy tíz évvel játszódik. A rendezővel az ötletről és a forgatás körülményeiről beszélgettünk.

*

 

Elsőfilmes rendező vagy, a filmed pedig bekerült az idei Friss Hús Rövidfilmfesztivál versenyprogramjába. Debütáló rendezőként miért pont Irinyi történetére esett a választásod?

Nyáry Krisztiánnak van egy Merész magyarok című könyve. A kötet olyan magyarokról szól, akiknek ismerjük ugyan a nevét, de jóval sokoldalúbbak és különlegesebbek voltak, mint azt hisszük. Az Irinyiről szóló részben olvastam, hogy Irinyi sokkal több mindent letett az asztalra, nemcsak a gyufát. Extra okos volt, már 19 évesen feltalálta a robbanásmentes gyufát, a szabadalmat viszont eladta egy német gyárosnak, Rómer Istvánnak, aki ebből rendkívüli módon meggazdagodott. Nyári szerint azért csak hatvan forintért adta el az ötletet, mert a gyáros lánya, Elza nagyon megtetszett neki – de valószínűleg nem volt köztük semmi komoly. Irinyi később kémiatankönyvet írt, ágyúöntödéje volt, és a gyufagyártással is többször próbálkozott, voltak gyárai, de valahogy mindig keresztbe tettek neki. Végül annak ellenére, hogy a tudományban ennyire előre járt a kortársaihoz képest, úgy halt meg, hogy életében sosem ismerték el igazán.

Tehát van egy elképesztően okos ember, akinek mindig keresztbe tesznek, bezáratják a gyárát, ellehetetlenítik a tudományos tevékenységét, de ez nem akadályozza meg abban, hogy újrakezdje. Valójában a film üzenete rendkívül egyszerű: soha ne add fel az álmaidat. Szerintem ezzel könnyű azonosulni, és azt gondoltam, hogy egy látványos történelmi filmhez jól passzolna ez az egyszerű üzenet. Összefoglalva a film mondanivalója, hogy mindig kezdjük újra, még akkor is, ha sokszor elbukunk.

Tehát először főhősöd volt, hogyan született meg körülötte a film története?

Fazekas Mátét kértem meg az ötlet alapján a forgatókönyv megírására, és ő találta ki, hogy Irinyi építsen egy robotot – ezen kívül viszonylag hitelesek maradtunk a történelemhez. Irinyi valóban nagy hazafi volt. Részt vett a szabadságharcban, emiatt börtönben ült, ami eléggé megtörte, majd a szabadulása után visszavonult a tanyájára. A falubeliek pedig egyrészt féltek tőle, másrészt félnótásnak tartották. Különféle mezőgazdasági gépekkel kísérletezett, állítólag a kombájn elődjét is feltalálta, de a terveit senki nem tudta megépíteni. Ebből indult ki a gondolat, hogy akár építhetett egy harci robotot is, hiszen nem tudhatjuk pontosan, mivel kísérletezett a tanyáján. Azt is tudjuk, hogy Kossuth bujkált, és szervezkedett az újabb forradalom ügyében, amiről hitték, hogy megtörténhet.

A szerkezet steampunk jegyeket is hordoz magán. Hogy jött az ötlet, hogy egy kis modernitást keverjetek egy százötven éves történetbe?

Ezt Szőke Dániel operatőrrel együtt találtuk ki. Mikor elkezdtünk gondolkodni a roboton, biztosak voltunk benne, hogy nem fogunk CGI-technikát használni, hiszen egyrészt az iszonyatosan drága, másrészt, ha már a XIX. században játszódik a történet, akkor miért is ne építenénk valami olyat, amiről többé-kevésbé elhisszük, hogy akkoriban képesek lettek volna megépíteni, és még működik is. A korszakból adódóan gőzmeghajtásban gondolkodtunk, és ebből következett az enyhe steampunk stílus megjelenítése. A látványtervező Kalácska Gábor volt, és egy öt-hat fős csapat nagyjából másfél-két hónapig dolgozott a roboton.

Most hol van a forradalmi robot? Valahol meg lehet nézni?

Vidéken van, elég nagy szegény, úgyhogy problémás tárolni. Van benne két bicikli, bele kell mászni, és hajtja két ember, így március 15-én részt vett egy biciklis felvonuláson, április 22-én pedig egy másik biciklis rendezvényen, illetve egy ideig a Gellért téren és Budaörsön volt kiállítva.

Hogyan választottad ki a szereplőket?

Irinyi szerepére nekem és a forgatókönyvírónak is egyértelmű volt, hogy Hajduk Károly a tökéletes. Az újságíró karakterére több ötletünk volt, néhány embert behívtunk próbafelvételre, és végül Csiby Gergelyre esett a választás, mert úgy gondoltam, az arca jól beleillik a XIX. századi közegbe.

Milyen volt a közös munka a stábbal?

A csapat remek volt, viszont – mint minden rövidfilmes forgatásnál – nagyon kevés volt az idő, mindössze öt napot forgattunk, négy napot Szentendrén a Skanzenben, egyet pedig Pilisszentivánon. Folyamatosan viharos idő volt, lógott az eső lába, többször le is álltunk, ami miatt sok mindent el kell hagyni, amik utólag borzasztóan hiányoznak a filmből.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Újból pályáztam és kaptam támogatást a mecenatúránál egy következő kisjátékfilmre, Semmelweis haláláról. Megint Nyáry Krisztiánhoz fordultunk inspirációért. Semmelweis halálát rejtély övezi, de van egy olyan teória, hogy saját kollégái csalták el egy orvos konferenciára – ha jól emlékszem –, ahol figyelmeztetésképp megverték. Azt akarták elérni, hogy Semmelweis vonja vissza a gyermekágyi lázról szóló tanait, miszerint az orvosok maguk okozzák a nők és újszülöttek halálát, pusztán azért, mert nem mosnak kezet a szülés levezetése előtt. A figyelmeztető verés túl jól sikerült, Semmelweis belehalt a sérüléseibe.

Mi a véleményed a mecenatúraprogramról?

Nagyon jó, hogy már évente kétszer is meghirdetik, de lehetne egy kicsit több a támogatás összege. A kisjátékfilm nagyon mostoha műfaj olyan szempontból, hogy már nem diákokat vagy ismerősöket kérsz fel az elkészítéséhez, hanem szakembereket, de sosincs rá elég pénz, és az ilyen projektekben senki nem kap teljes fizetést. Egészében nézve sok pénzt ad a Mecenatúra, de 4-8 millió forintból viszonylag nehéz filmet készíteni. Főleg, ha kosztümös-robotok is szerepelnek benne.

 

Az alkotóról dióhéjban

Cibulya Nikol elsőfilmes rendező, az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet szakon. Számos videoklipet rendezett népszerű magyar zenekaroknak, de a reklámipar is foglalkoztatta már. Következő kisjátékfilmje szintén a mecenatúraprogram támogatásával készül Semmelweis halála címmel.

 

A képek forrása: Ametist Films

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 21-24. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13706