MoziNem vagyok sorozatgyilkosPethő Réka
I am not a Serial Killer
– brit-ír, 2016. Rendezte: Billy O’Brien. Írta: Dan Wells regényéből
Christopher Hyde és Billy O’Brien. Kép: Robbie Ryan. Zene: Asrian Johnston.
Szereplők: Max Records (John), Christopher Lloyd (Crowley), Laura Fraser
(April), Karl Geary (Neblin), Jennifer Brandstorm (Anya). Gyártó: Level 5 Films
/ Floodland Pictures / Fantastic Films. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 104 perc.
Látszólag egy békés,
hetvenes évekbeli kisvárosban indul a történet, amelyről hamar kiderül, hogy se
nem hetvenes évekbeli, se nem békés: épp egy bizarr haláleset után
tevékenykednek a mentősök, ahol a széttrancsírozott hullából még kiesik egy
szerv, mielőtt be tudnák tolni a mentőkocsiba. Kamaszhősünk, a frissen
szociopatának diagnosztizált John annyira fél a benne rejtőző sorozatgyilkostól
(mint terapeutájával is közli, bizony minden alapvető tulajdonsággal
rendelkezik), hogy a rémisztő trancsírozó nyomába ered. A gyilkosról hamar
kiderül, hogy nem az, akire számított, John pedig szorgalmasan követni kezdi a
munkásságát: eleinte nem teljesen egyértelmű, hogy élvezetből, unalomból, vagy
mert szeretné leleplezni. A thriller azután horrorba csap át, a főhős pedig
leszáll jellegzetes kisvárosi biciklijéről és maga is akcióba lép.
A kisköltségvetésű,
közepesen lassú és közepesen gusztustalan Nem
vagyok sorozatgyilkos Dan Wells azonos című regényéből készült 2016-ban:
sok pontján látszik, hogy szeretett volna klasszikus lenni, ám erre legfőbb
eszköze az volt, hogy megpróbálta minél több ponton megidézni a Donnie Darkót. William Blake idézetek
hangzanak el, és olyan bölcsességek, mint hogy „az emberek általában más
dolgoktól félnek, nem saját tetteiktől”, kapunk súlyos apa-konfliktust,
gúnyolódó osztálytársakat, és a pszichológussal randizni kezdő anyát, ám talán éppen
a rengeteg klisé miatt John szembenézése saját Mr. Hyde-jával nem hozza el az
igazi katarzist. Hiába a retro környezet, a következetesen felépített
zenehasználattal és képi világgal, a szatirikus gegek és a sok-sok utalás, a
túl sok külsőség nem használt a filmnek, amelyben leginkább a főszerepeket
játszó két színész, Max Records és Christopher Lloyd játéka jelent élvezetet.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
