KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Lady Bird

Küzdelmes kamaszbohóságok

Pethő Réka

Így jöttem-film Amerikából.

 

Harmincöt évesen filmet készíteni a saját felnőtté válásunk kezdeti nehézségeiről, azokról, amelyekkel gimnazista korunkban küzdöttünk meg, kicsit úgy tűnik, mint egy terápia, aminek már nagyon ideje volt. Greta Gerwig első, bevallottan önéletrajzi filmjében saját kamaszkoráról mesél, apró-cseprő harcairól a szüleivel, a házi feladattal, és az első szerelmekkel. Az a különc, a társadalmi normáknak megfelelni nem tudó, és nem is akaró karakter, akit színészként eddig szinte minden szerepében láthattunk tőle, a Lady Bird címszereplőjében is visszaköszön.

Christine, vagyis Lady Bird (Saoirse Ronan) a gimnázium utolsó évében jár, és minden vágya, hogy az unalmas, kaliforniai Sacramentót hátrahagyva New York-ban járhasson főiskolára. Ebben két dolog akadályozza: a tanulás nem szerepel a prioritásai között, amikor programot kell választani, és szülei távolról sincsenek abban a helyzetben, hogy az ő keleti partra költözését finanszírozni tudják. Az amerikai álom nem csillog olyan fényesen ebben a történetben, ahol az állását elveszítő informatikus apának esélye sincs új munkát kapni (az ő tegnapi tudása már semmit nem ér, ezért ő már számításba se jön, amikor ugyanazt az állást pályázza meg a fia és ő is), miközben az ápolónőként dolgozó anya két műszakban robotol, hogy ne veszítsék el a fejük fölül a házat, és Lady Bird-nek ne kelljen állami iskolába járnia. A kamaszlányt azonban mindezek még nem érdeklik, nem izgatják igazán.

Ami miatt a Lady Bird több mint a szülei ellen lázad(ozgat)ó kamasz sokszor látott meséje, és ami miatt az év kritikusok által legjobban fogadott filmje lett Amerikában, az az a mód, ahogy a személyes történet kapcsolódik a társadalmi kontextushoz. A Lady Bird nem csak a kaliforniai kisváros középosztálybeli amerikai családjának életét képezi le pontosan, hanem az egész országban uralkodó hangulatot is élesen visszatükrözi. Ebben a világban, ahol a szociális háló semmilyen biztonságot nem ad, és az eladósodott családok robotmunkával igyekeznek megteremteni a létminimum alapjait, a megkeseredettség határozza meg az emberi viszonyokat. Egy kamasz pedig nem tud más lenni, csak hálátlan, ha nem tesz emberfeletti erőfeszítést a matek ötösért. Ez kulminálódik abban a jelenetben, amikor az örökké veszekedő anya és lánya vitájában Christine papírt és tollat ragad: mondjon az anyja egy összeget, amennyibe az ő felnevelése került, és visszafizeti, amint lesz rá lehetősége. Keserű jelenet ez, pedig nincs benne több ellentét, mint a szokásos kamasz-konfliktusokban.

Greta Gerwig nagyon jól dolgozik ezzel az epizodikus szerkesztésmóddal, ahol nincs nagy tanulság, nincs grandiózus jellemfejlődés, csak események és élethelyzetek követik egymást. Hol karakán, hol bizonytalan, ugyanakkor ambiciózus főhősén keresztül kellő humorral és iróniával jeleníti meg a klasszikus kamasz helyzeteket. Amikor a lány Lady Bird-ként mutatkozik be, és megkérdezik tőle, valóban ezt a nevet kapta-e, magabiztosan állítja: igen, saját magától kapta. Teljesen abszurd dologban hazudik, amikor azt gondolja, ha menőbbnek tűnik, jobban elfogadják, az anyjával való állandó ellenkezése mögött pedig nem áll más, mint a megfelelési vágy („És mi van, ha ez a legjobb verzióm?”). Lady Bird megformálására Saoirse Ronan tökéletes választás, nagyon jól belehelyezkedett abba a kacifántos helyzetbe, ahol a szerepeiben következetesen önazonos Gerwig kamasz verzióját keressük. Meg is találjuk, még Gerwig sajátos mimikája és megjelenik néha az arcán: nagyjából ilyen lehetett Lola (Lola Versus) és Frances (Frances Ha) is tiniként.

A Lady Bird tehát filmként is jól működik, ám sikerének valódi oka az a kontextus, amelyben az alkotás megszületett, és az a társadalmi helyzet, melyet megjelenít. Úgy reflektál a kortárs Amerika értelmiségijének közhangulatára, hogy nem fenyeget ijesztő jövőképpel, mégis egyértelműen üzen, amikor visszanyúl a kétezres évek elejére: ha már akkor is ilyen rossz volt, mi lesz most?

 

LADY BIRD (Lady Bird) – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Greta Gerwig. Kép: Sam Levy. Zene: Jon Brion. Szereplők: Saoirse Ronan (Lady Bird), Laurie Metcalf (Marion), Tracy Letts (Larry), Lucas Hedges (Danny), Beanie Feldstein (Julie), Timothée Chalamet (Kyle). Gyártó: Entertainment 360 / IAC Films / Scott Rudin Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 94 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13579