|
|
|
Láttuk mégSleepers – Pokoli leckeCsejdy András
Hatvanas évek, New York, olasz szegénynegyed: négy kölyök éli vászonról ismert mindennapjait, szerény jutalom ellenében postáskodnak a helyi keresztapának, magánszorgalomból hébe-hóba rossz fát tesznek a tűzre, csajoznak, napoznak, kamaszok. A vietnami háborúból a gyászmiséket fogják fel, meg hogy a tévében középosztálybeli egyetemisták hőzöngnek, a templomi prédikációknál többet tanulnak Bobby atyától a flaszteros kosárpályán, és mivel otthonaikban macsóbunkó férfiak szíjjal tartanak rendet, inkább az utcán töltik el az időt. Aztán egy gutameleg délutánon brahiból és gondatlanságból kis híján embert ölnek, amiért, ha rettegve is, vállalniuk kell a következményt: javító-ne velő intézet, fél illetve egy év. A Törless vagy a Legyek ura azért hátborzongató, mert a bezártságban a rettenetet emberkezdemények viszik végbe. A Sleepers rehabilitációs központjában viszont a kisvagányok áldozatok: az erőszak és férfiasság jegyében az egyenrangúakkal csak-csak elboldogulnának, őreik ellen azonban védtelenek. Brutalitásból, megaláztatásból és kiszolgáltatottságból olyan csomagot kapnak ezek a gyerekek, amelyet egész életükben cipelniük kell. De a bosszúszomj makacs dolog: egy bő évtized múlva ketten közülük, csőretöltött, bőrzakós nehézfiúk, összefutnak a főgörény pederaszta kápóval, és üt és ver az igazság órája... „Missed opportunity”, hajtogatja Woody Allen az egyik klasszikusban. Elmellőzött lehetőség, kihagyott ziccer. Pedig sikerülhetett volna. Adott volt hozzá minden, álomszép költségvetés, testes irodalmi alapanyag, ritkaság számba menő sztárparádé, húsba vágó téma, emblematikus életközeg és izgalmas korszak. Csakhát Bary Levinson se nem Scorsese, se nem Coppola, de még csak nem is Ferrara. Azért Fóton vagy Tökölön levetíttetném.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1345 átlag: 5.44 |
 |
|
|
|
