KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Megtorlás

A pokol kapuja

Nevelős Zoltán

Western a női kiszolgáltatottságról és a vallási fanatizmusról.

Miközben a western őshazájában szinte folyamatosan történtek nekirugaszkodások a műfaj megújítására a Nincs bocsánattól A visszatérőig, az európai vadnyugat hosszú csönd után az utóbbi években látszik csak újra élénkülni. Míg az osztrák Andreas Prochaska Sötét völgye azt a bevett stratégiát követi, hogy egy hazai miliőben, az Alpokban játszódó történethez importálja a western formai-tartalmi stílusjegyeit, addig egy egész sorra való új filmet köt össze az, hogy a készítő országból az amerikai határvidékre érkező bevándorlókat választ hőseinek. Itt már az esztétikai vonzódás mellett (hogy mi, európai nézők és alkotók, szeretjük ezt a műfajt) megjelenik a történeti kapocs is: lássuk, hogyan boldogultak honfitársaink az új élet esélyét ígérő Újvilágban!

A saját nemzetbeli főszereplőkön túl azonban kevés a közös pont e filmekben. Thomas Arslan Arany című munkája egy németekből álló karavánnak a Klondike felé tartó, monoton, de veszedelmekkel teli útjáról tudósít realisztikus megközelítésben. Kristian Levring Megváltásának dán bevándorlója egy véres bosszútörténet hőse lesz, amely felvonultatja a műfaj évszázados stíluselemeit a klasszikus sémáktól a Leone-féle stilizáción át az amerikai westernek újfajta realizmusáig. John Maclean művészmozis hangulatot árasztó Slow Westjének skót vándora szerelmesének nyomát követve csetlik-botlik a veszélyes figurákkal teli határvidéken, a hős szelíd érzékenységét pedig az erőszak váratlanul kirobbanó pillanatai ellenpontozzák, olykor morbid humorral kísérve.

A legújabb e sorban Martin Koolhoven íróként és rendezőként is jegyzett, Megtorlás című monstre produkciója, amely amellett, hogy bepillantást nyújt egy holland kálvinista gyülekezet újvilági életébe, naturalista látlelet a vadnyugaton megélhető női sorsról, egyúttal horrorelemekkel teli, vallási téboly ihlette rémtörténet.

Míg a magyar cím bosszúsémát ígér, addig az eredeti (Brimstone, azaz ‘kénkő’) annak a földi pokolnak az irányába mutat, amelyet a történet hősnőjének, Liznek kell bejárnia. A film felbontott kronológiát követve biblikus címekkel ellátott négy epizódban meséli el Liz útját elképzelhetetlen traumák során át. Családon belüli erőszak, bordélyházban eltöltött évek, gyilkosságok, csonkítások, testi és lelki gyötrelmek sora után a fiatal nőben még mindig töretlen az élni akarás, amikor újra szembekerül fő antagonistájával, egykori mostohaapjával, a démoni lelkésszel, aki az általa hirdetett büntető Isten nevében tör az elpusztítására.

A két főszerepben Guy Pearce, illetve a mindig is generációja egyik legkiválóbb színésznőjének számító Dakota Fanning egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, alakításuk hatása mégis elhomályosul amellett a szélsőséges naturalizmus mellett, amellyel a rendező a kegyetlenségeket ábrázolja. Azt idézni, hogy a vérből még a kamera lencséjére is fröccsen, még kevés, az igazán sértő az, ahogy a nézőt újabb visszavágásokkal kényszeríti, hogy tovább nézze a zsigeri borzalmakat, mint ami a bemutatott szörnyűség átérzéséhez szükséges. Helyenként nehéz nézni ezt a filmet – ezt interjúiban a rendező is kimondja. Nem mindenkinek való, világos, de azért úgy vélem, fenn kell tartani egyfajta egyensúlyt, hogy a megpróbáltatások közt ne vesszen el mindaz a pozitívum, amit a filmnek igenis sikerül megvalósítania.

A női kiszolgáltatottságot ritkán láthattuk ilyen erővel megjelenítve, és e szempontból a film feltétlenül jelentős a westernek világában újabban kidomborodó női tematika terén. És noha a vallási megszállottság ábrázolásában nemigen hoz újat, az a mód, ahogy az ördögi lelkész visszatérése túlvilági jelenésként is értelmezhetővé válik (amelyet többek közt Guy Pearce szeme színének megváltozása jelez), izgalmas dimenzióval gazdagítja a filmet. Rogier Stoffers operatőr pedig gyönyörű képekkel festi meg a háttérül szolgáló rideg világot, legyen szó sivatagról, fagyos-ködös erdőről vagy azokról a ligetes dombokról, amelyeket – számunkra érdekesség – Észak-Magyarországon fényképeztek.

Koolhoven már befutott rendezőnek számított Hollandiában, amikor 2008-ban a második világháborús német megszállást egy kamaszfiú szemszögéből láttató Téli háború sikere belépőt hozott neki a nemzetközi színtérre. Hét év írás, előkészítés és szerzői kontrollért folytatott harc után készült el e grandiózus mű, amely a címe fölött viseli alkotója nevét (Koolhoven’s Brimstone), ugyanakkor arról még nem győz meg, hogy egy meghatározó életmű alakulásának lennénk tanúi.

 

MEGTORLÁS (Brimstone) – angol-holland-svéd, 2016. Rendezte és írta: Martin Koolhoven. Kép: Rogier Stoffers. Zene: Junkie XL. Szereplők: Dakota Fanning (Liz), Guy Pearce (Tiszteletes), Kit Harington (Samuel), Paul Anderson (Frank), Carice Van Houten (Anna). Gyártó: Backup Media / FilmWave / Prime Time / N279 Entertainment. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 148 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13421