KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Boldog halálnapot!

Rusznyák Csaba

Happy Death Day – amerikai, 2017. Rendezte: Christopher Landon. Írta: Scott Lobdell. Kép: Toby Oliver. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Jessica Rothe (Tree), Israel Broussard (Carter), Ruby Modine (Lori), Charles Aitken (Gregory), Laura Clifton (Stephanie). Gyártó: Blumhouse Productions / Digital Rot Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

A slasher a nyolcvanas évekre véres vigyorral szakosodott a tinik leölésének bűnös élvezetére: a néző már nem azért ült be a sokadig Péntek 13-ra vagy Halloweenre, illetve ezek koppintásaira, hogy a szimpatikus főhősnőnek szorítson, de még csak nem is feltétlenül a suspense-ért, hanem azért, hogy szexéhes, részeges és tahó, eleve mészárszékre szánt, lengén öltözött mellékszereplők brutális és elvárt halálát bambulva eressze ki a hétköznapok gőzét. A Boldog halálnapot! a zsáner posztmodern darabjaként másfél óra alatt építi újjá, méghozzá a nulláról, a szimpatikus áldozat típusfiguráját a különösebb érzelmi hatás nélkül elveszejthető áldozatból. Amikor Tree (Jessica Roth abszolút meggyőző) először kenődik a maszkos gyilkos késére az Idétlen időkig horrorverziójában, az még csak annyira hatja meg a nézőt, mint amikor Jason a huszonharmadik részben lekaszál egy arrogáns mellékszereplőt, akinek még a forgatókönyvíró sem jegyezte meg a nevét soha. De aztán, ahogy újra meg újra kénytelen átélni ugyanazt a napot, újra meg újra mindhiába próbálva elkerülni a halálát, lassan ráébred a jellemhibáira, a benne tátongó ürességre, és fokozatosan jobb emberré válik. A film a műfajtól szokatlan intelligenciával és humanitással ássa elő a karakter viselkedése mögött meghúzódó okokat.

A Parajelenségek-szériában indult Christopher Landon műfajkeverékében a horror, a dráma és a mindkettőt kiszolgáló humor végig következetesen, kéz a kézben jár, vagyis minél többször hal meg Tree, annál mélyebbre látunk a személyiségében, és annál inkább válik legitim hősnővé, akiért érdemes a vászon előtt maradni. A Boldog halálnapot! így nem csak a saját jogán érdekes és élvezetes darab, de a jellemfejlődésen keresztül ráadásul feloldja a slasherek szexizmusának (félmeztelen eye candyk lemészárlása) és feminizmusának (erős, független final girl) ellentmondását is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13456