KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egyenesen át

Kránicz Bence

Flatliners – amerikai, 2017. Rendezte: Niels Arden Oplev. Írta: Ben Ripley. Kép: Eric Kress. Zene: Nathan Barr. Szereplők: Ellen Page (Courtney), Diego Luna (Ray), Nina Dobrev (Marlo), James Norton (Jamie), Kiersey Clemons (Sophia). Gyártó: Cross Creek Pictures / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

Nézzünk csak bele az 1990-es Egyenesen át tetszőleges jelenetébe! A kezdő képsorokon Kiefer Sutherland arca fürdik hajnali fényben, később narancssárga és kék színezi a képeket, metrógőz borítja az utcákat. És akkor még nem is beszéltünk a halálközeli élmények vízióiról, amelyeket orvostanhallgató hőseink átélnek, miután extrém sportból a klinikai halálba hajszolják magukat és egymást. Jan de Bont kameráján keresztül az együgyű tinihorror-történet expresszionista látomássá változott, de érezni a túlzás iróniáját, mintha az alkotók nemcsak a nézőt, de magukat is jól elszórakoztatták volna a kicsapongó, barokkos vizualitással.

Az eredeti filmnek tehát volt stílusereje, így aztán kiváltképp fájdalmas a friss verzió bonctermi sterilitása. Az utóbbi években a horror műfaja biztosította Hollywoodnak a legmagasabb megtérülési rátákat, vagyis kevés pénzből is lehetett viszonylag sokat csinálni – idén a Tűnj el!, a 47 méter mélyen és az Az is bőven várakozásokon felül teljesített. Innen nézve kézenfekvő ötlet volt remake-elni Joel Schumacher filmjét, a svéd A tetovált lánnyal hollywoodi belépőt váltó Niels Arden Oplev pedig biztató rendezőjelöltnek tűnt. Mutatkozik is némi izgalmas különbség a két film nemzedékképe között: az eredeti hősei azért kóstolják meg a halált, mert úgy érzik, bármit megtehetnek – csak ezután kerülnek napvilágra az elnyomott gyerekkori traumák. Az új filmben a traumafeldolgozás igénye az első, az ötletgazda véletlenül sem hebrencs lázadó, hanem a világ súlyát cipelő kényszerfelnőtt. A folytatásra viszont csak lapos karakterek, elnyűtt horroreffektusok és ostoba fordulatok maradnak. Elődje legfőbb hibáját azonban korrigálja Oplev: végre akad egy önálló női figura, aki meri megélni ébredező szexualitását, majd felelősséget vállal múltbeli bűneiért. Kár, hogy nem ő a főhős.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13457