KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/szeptember
A NAGY HÁBORÚ (1914-1918)
• Fáber András: Az őskatasztrófa Francia filmek az első világháborúról
• Schreiber András: Nyugaton a helyzet Németek az első világháborúban
• Takács Ferenc: A régi hazugság Angolszász filmek az első világháborúról
• Szekfü András: „E filmeknek csak ürügy a háború” Beszélgetés Ormos Máriával
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Kata: Az elit klub felrobbantása Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Szíjártó Imre: Köszönik, lehetnének jobban Határon túli magyar film: Szlovákia
FILMISKOLA
• Grunwalsky Ferenc: Tükör előtt A filmszínészek képzéséről
HOLLYWOODI CSILLAGOK
• Orosdy Dániel: Mindenki álomgyára Hollywoodi önvizsgálat
• Varró Attila: Családi paraziták Térkép a csillagokhoz
SZEXTÉTIKA
• Kelecsényi László: A képmás és a modellje Sylvia Kristel: Meztelenül
• Veress József: Szex a vásznon Kelecsényi László: Filmszextétika
ÉLETKÉPEK
• Margitházi Beja: Átkeretezett életek Michael Apted: Up
• Szabó Ádám: Mikor a gyermek gyermek volt Sráckor
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – I. rész
• Gyenge Zsolt: A távolság poétája Nuri Bilge Ceylan
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élet a halál után Misztikus melodrámák
• Pernecker Dávid: A bűnhődés senkiföldjén Rectify
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Nem az a háború John Le Carré: Az üldözött
KRITIKA
• Czirják Pál: „És íme, remekül van a fiú” Zomborácz Virág: Utóélet
• Soós Tamás Dénes: Muszklimítoszok Hercules-filmek
MOZI
• Vajda Judit: Michel Houellebecq elrablása
• Varga Balázs: Ida
• Kovács Kata: Az élet ízei
• Csiger Ádám: A csodabogár
• Árva Márton: Az ígéret földje
• Baski Sándor: Heli
• Andorka György: Lucy
• Varga Zoltán: Oculus
• Kránicz Bence: The Expendables - A feláldozhatók 3.
• Sepsi László: A galaxis őrzői
• Varró Attila: Tini nindzsa teknőcök
• Kovács Marcell: A vihar magja
DVD
• Pápai Zsolt: Muhammad Ali a Legfelsőbb Bíróság ellen
• Czirják Pál: Másfélmillió lépés Magyarországon
• Kránicz Bence: A másik csaj
• Géczi Zoltán: Műkincshajsza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök áradata PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Valóságshow

Mátrixon innen és túl

Bakács Tibor Settenkedő

Nem a Nagy Testvér figyel téged, hanem tenmagad.

 

Ha valaki avval a mondattal kezdi, nézzük reálisan a dolgokat, tudom, hogy ügynökkel van dolgom, aki a Mátrix megbízásából beszél. Azóta van ez így velem, amióta egy éjszaka a német csillagporos rémületben, legyen a neve sat-vagy net- vagy II., mindegy, élő embereket láttam megfigyelés alatt. A megfigyelő én voltam. A tévé csak szolgáltatott. Hosszú hónapok keserves kínlódása volt megértenem, hogy mit látok. Klasszikus iskoláztatottságom inkább hátrány, mint előny volt a megértésben. Amikor a moziban láttam a Truman Show-t, közhelyszerűségét a kivitelezésében láttam, nem alpári filozófiájában. Ami nekem alpári (de mondhattam volna orwellit is), az nem biztos, hogy nem a Mátrix legerősebb fegyvere: hazugság a létről.

Miért is ne? Ha arra gondolok, hogy mekkora hazugságtartalékokkal rendelkezik a regény vagy szerelmem, a film, hát érthetetlen finnyáskodást jelent a tévével elkövetett szodómia.

Orwellt félreértették. A Nagy Testvér Te vagy néző, s engem nézel, aki a lét fölötti totális közvetítést birtoklom – s így mindannyiótokat látlak. A Nagy Testvér kis testvére a tévé, csak annyira kell e nászba, amennyire az emberek megszokták, hogy idejük egy részét ez előtt a virtuális akol előtt töltik. Tehát csak eszköz, esetlegesség, a szubsztancia, a virtuális reality-k és túlélő show-k szubsztanciája mélyebben gyökeredzik. Ahogy leírom, látom, hogy hibás képet használok, hiszen az ilyen típusú televíziózásban a mellérendelés és a digitális sokszorosítás a lényeg, ami méreténél fogva interaktív is lehet. Hívja fel Kánya Katát. Megmerevedik az ész. Telefonálnak. Ha a világ van alám hálóval kiszorítva, megmutatom magam, különösen kritikus helyzetekben, pózokban, úgy ahogy van…

A média van annyira szemtelen és kiégett, hogy előre bejelenti a saját erkölcsi közömbösségét a történések iránt, s néha igazat adok nekik, mert minden felnőtt embernek tehetnie kell magáról. Sokkal nagyobb mértékben él az emberekben a megmutatás vágya, vagyis a szocializmusból kikopott nárcizmussal beleegyezünk a lét folyamatos rögzítésébe.

A magyar politikusok bűne, hogy szakmai hiányaik miatt nem készültek fel a média belső filozófiai irányváltására, amely a privát szféra megfigyelésében látja a tetszési index felső határát. Így azt a kérdést, hogy miért népszerűbb Tiger, a Bár kvázi túlélő-show-jának a nyertese Torgyán Józsefnél, nem tudja megválaszolni, helyette a kuratóriumokon görcsöl.

Közben az embereket egészen más érdekli. Vajon ma este sikerül-e valakit a szégyen szélére sodorni, egyszerű szavazással, vagy láthatunk-e egy Shakespeare-re emlékeztető cselvetést idegenek és idegenek között?

Angoloktól jött az ötlet. A magyar meg nem érti teljesen, mert ezt vele sokáig csinálták kövér, izzadt, nyakkendős bácsik a K-vonalon, munkahelyen vagy az üdülőben. A Mátrix viszont nagyon erős, mert nem csak elvesz, hanem helyette mindent ad. A mindenen van a hangsúly. Ha ipari kamerával figyelek valakit a neten és este az adásban, akkor az nekem ismerősöm, idővel olyan ismerősöm, akiről sokat tudok, kicsit a barátom, amúgy gyűlölöm, most jut eszembe. Az elektronikus gumikacsa maga a lét-tévézés. Nincs igazi mélysége, hanem felülete (ezért volt rossz a gyökérre vonatkozó képem), de ez csápokat bocsát a nézőbe, s rajta múlik, hogy milyen mélyre megy. Az ijesztő az, hogy mélyre lehet menni. A szerep és a mögötte feszülő ember ritkán fedi le egymást, vagy ha mindig, akkor meg van a sorozatgyilkos. Ha jó hír, akkor mondom, az angolok már ironizálnak saját ötleteiken, a Big Brother mintájára megcsinálták a Pig Brothert, amiben disznók élnek, alszanak, esznek a kamerák előtt, s lehet arra szavazni, hogy melyik disznó, melyik politikus. Egész Anglia a disznókat becézi.

De most jön Magyarországra az igazi, legalább is nekem az, katonai rendszerű túlélő show, ahol a test is meg lesz gyötörve a lélek mellett. Szeretem a férfias, szadizmusában a történelem kacifántosságára utaló játékokat, tényleg csak az élje túl, aki nem gyönge. Buzzatinak van igaza, amikor belelöveti novellájában a nyugdíjasokat a folyóba.

Az az igazság, addig nincsen baj, amíg az önkéntesek elviszik helyettem a balhét. De mi lesz akkor, amikor már senki nem élte túl a show-kat, s már úgy kell majd összefogdosni a kamera előtt szereplőket. Én tudom, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem. Így éltem túl kétszer is a katonaságot, az elmúlt és jelenlegi rendszert. Ha közvetítik, abba belehalok.

Másrészről a pénz. A Big Brotherben a macedón fiatalember (aki valószínűen egész gyerekkora óta gyakorlatozza magát a túlélésben, csak kamerák nélkül) jóval több pénzt rakott zsebre, mint magyar sorstársa, Tiger. Nyugi. A Mátrix hálás, kihúzza a szarból. A pénz azért érdekes, mert imaginárius. Bármi és semmi, ezért tényleg érdemes a legtöbbet adni, magamat. S még azt mondják, hogy az orosz rulett veszélyes.

A csel fedőneve a pénz. A közvetítés folyamatos figyelése a csel, nem pedig a pénz, amiből a nézőknek semmiképp, s a játékosok kilencven százalékának sem jut. Ostoba ember, aki azt hiszi, most a Barbie babát látja, nem pedig a Mátrixot.

No ennyi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3460