MoziMadameVajda Judit
Madame – francia, 2017. Rendezte és írta: Amanda Sthers. Kép: Régis Blondeau. Zene: Matthieu Gonet. Szerepők: Toni Collette (Anne), Harvey Keitel (Bob), Rossy de Palma (Maria), Michael Smiley (David). Gyártó: LGM Productions / Made in PM. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 91 perc. Amikor gazdagéknál váratlanul beállít a
tékozló fiú, tizenhárman lennének a vacsorán, ami balszerencsét hoz, ezért a
ház úrnője a házvezetőnőt is asztalhoz ülteti. A kikupált spanyol bevándorlóról
ráadásul a fiú elhíreszteli, hogy arisztokrata örökösnő, aki titkolja származását.
Mindehhez hozzátéve, hogy egy Párizsban élő amerikai házaspár otthonában
járunk, így a kulturális különbségekből eredő poénok is adottak, biztosak
lehetnénk benne, hogy kacagtató bohózat vár ránk. Amanda Sthers író-rendező
mégis úgy döntött, inkább romkomot kanyarít a sztoriból, ezért főhősnőnket,
Mariát összehozza azzal az angol műkereskedővel, aki a vacsorán mellette ült. A
helyzetkomikumot fokozza, hogy a férfi biztosítja róla a nőt: nem zavarja a
származása – csakhogy az udvarló a titkolt nemességet, Maria pedig a titkolt
cselédséget érti alatta. Hogy az érzelmeknek tétje is legyen, a cselekményt
némi osztályharccal is megbolondítják. Legutóbb szintén egy francia
szerelmesfilmben, a Szerelem a hatodikonban
láthattuk azt az innen nézve valószínűtlen helyzetet, hogy a modern Európában
is létezik úr és szolga, akik közt éles a határvonal. Ezt kihasználva a Madame eseményeit elindító úrnő nem
győzi emlékeztetni rá Mariát, hogy cselédként semmi esélye a boldog szerelemre
az előkelő angol úrral – és megpróbál tenni is ennek érdekében.
Aki akár egyetlen
Almodóvar-filmben is látta Rossy de Palmát, bizton megkedvelte. Itt sokkal
kevésbé excentrikus szerepben tűnik fel, ám az általa alakított főhősnő a film
egyetlen szeretnivaló karaktere, így ezúttal sem nehéz szimpatizálni vele. A
baj csak az, hogy a végére az alkotók úgy döntenek, hagyják a szerelmi
történetet, és inkább egy nő felszabadulásáról mesélnek – de mivel addig nem
erre koncentráltak, a néző kicsit megvezetve érzi magát, a befejezés pedig így,
legyen bármennyire is felemelő, elég kurtán-furcsán sikerül.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
