KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel

Mátyás Péter

 

A nemzetiszocialista múltról, a II. világháborús bűnökről a német filmek közül mindmáig A bádogdob (Volker Schlöndorff) és A híd (Bernhard Wicki) beszélt a legemlékezetesebben. A Harmadik Birodalommal szembenéző filmek nem túl hosszú sorában most újabb állomáshoz érkeztünk.

1943 februárjában, a sztálingrádi vereség idején néhány huszonéves, müncheni egyetemista titkos ellenállási mozgalmat hozott létre „A Fehér Rózsa” fedőnév alatt. Egy testvérpár, Sophie és Hans Scholl vezette kis csapat háborúellenes és Hitler hatalmának megdöntésére felszólító röpiratokat terjesztett. Egyik akciójuk során a Gestapo letartóztatta őket, felgöngyölítette szervezetüket, végül hazaárulás vádjával halálra ítélte a fiatalokat. A film Sophie Scholl (Julia Jentsch többszörösen díjazott alakítása) utolsó öt napjára koncentrál, különösen a kihallgatási szobában lezajlott párbeszédekre, amelyeket Robert Mohrral, a vizsgálóbíróval folytatott. Sophie-t csalódott, idealista lányként ábrázolják, aki kiábrándult Hitler ígéreteiből. A diktátor azt mondta, megoldja a szociális problémákat, megteremti az intézményes feltételeket ahhoz, hogy mindenki szabad és boldog lehessen. Helyette nyomort, elnyomást, háborút és halált hozott. Mohr viszont lojális a náci hatalommal, a rezsim és a törvényesség mellett érvel. Ugyanakkor bizonytalan, mert neki is van egy hasonló korú gyermeke, ráadásul Sophie protestantizmusa és elvei melletti kitartása tiszteletet ébreszt benne. Kettejük kamarajátékában kétféle világnézet, szabadság és szolgalelkűség, vallásos hit és nácizmus, bátorság és félelem ütközik meg, szerencsésen elkerülve a propagandisztikus felhangokat. A minimalizmus, a kevés szereplő, a puritán enteriőrök, a kameramozgások szándékos hiánya megteremtik a figyelmet hősnőnk mártíromságának zavartalan követéséhez, amelyhez Dreyer Jeanne d’Arc-ja és Bresson filmjeinek világa szolgált mintául, noha a rendezőnek a feszültségteremtésben még akad tanulnivalója az elődöktől.

Sophie Scholl szimbolikus alakját, valóságos történetét korábban már kétszer is feldolgozták, 1982-ben Percy Adlon Az utolsó öt nap, míg egy évvel később Michael Verhoeven A Fehér Rózsa címmel készítette el dolgozatát. Egyre türelmetlenebbül várjuk viszont Wicki és Schlöndorff követőit, akik a többségről, a fanatikus fiatalokról és a lelkesen tapsoló nyárspolgárokról tudósítanak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8521