Nehezen tudnám eldönteni, hogy Dean Reed író-rendező-főszereplő melyik minőségében végezte rosszabbul feladatát. A film „tucat”-története közismert (többek között a remek Papírholdból): a hősnek hitt, de egyáltalán nem hőshöz méltóan viselkedő főhős végül mégis hőssé lesz. A cselekmény szerint addig próbálja lerázni magáról a ráakaszkodó leánygyermeket, míg az meg nem szereti. A rendezés színvonalához pedig néhány adalék: a verekedések rosszul koreografáltak ; a felhangzó dalokat nagyzenekar kíséri, ám a képen legfeljebb gitárt és nagybőgőt látunk. Rossz ripacskodással lep meg bennünket az a Václav Neckar, aki már pályája kezdetén oly kiváló volt a Szigorúan ellenőrzött vonatok főszerepében. Reed színészi munkája olyan, ahogyan ír és rendez. Énekel is a filmben. A hangja jó.
