KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Versailles

Parádi Orsolya

Versailles – francia, 2008. Rendezte és írta: Pierre Schöller. Kép: Julien Hirsch. Szereplők: Max Baissette de Malglaive (Enzo), Guillaume Depardieu (Damien), Judith Chemla (Nina), Aure Atika (Nadine), Patrick Descamps (Jean-Jacques). Gyártó: Les Films Pelléas / Canal + . Forgalmazó: Grant Film Kft. Feliratos. 110 perc.

 

Karikás szemű, huszonéves, hajléktalan nő ül a kőkorláton, nézi, ahogy fülig mocskos, éteri szépségű kisfia hasonló korú társaival kergeti a labdát a versailles-i palota festői és elmosódott háttere előtt. Nehéz nagyobb szociális szakadékot elképzelni, mint ami a hajléktalanok máról-holnapra élete és a barokk pompa között tátong, mégis a két világ egymásba ér. A filigrán Nina Párizs utcáit járva egy munkanélküli képzésről szóló újságcikkbe botlik, majd az átmeneti szálláson töltött éjszaka után vetődik a királyi palota környékére Enzóval. A leszálló éj a környező erdőben találja őket, ahol Damien, a bukott angyal-junkie kunyhója lesz szállásuk, lobogó tűzzel, meleg étellel és puritán őszinteséggel. A nő hajnalban lelép, hogy egyedül próbáljon szerencsét, és jobb sorsot kovácsoljon fiának, így az ébredéssel a férfi és a ráhagyott kisfiú közös életet kezd.

Az elsőfilmes rendező, Pierre Schöller meséje a társadalomból kivonult, erdőben élő junkie és az ötéves kisfiú találkozásáról ötpontos szívrepesztő technikával készült. Letisztult és megrázó, anélkül, hogy hatásvadász lenne. Naturalista képi világa, a hol zaklatott, hol pihenő kézi kamera biztosítja a kohéziót az atmoszféra és a cselekmény között, egy másik világ, a hajléktalanság részesévé téve a nézőt. Főhőse, az angyalarcú kisfiú egyszerre idézi Chaplin Kölyökjét és Michael Ende Momóját: magától értetődően fogadja a környező világ történéseit, és pusztán tekintete által generál változást. A felelősségvállalásra, erre a mára annyira háttérbe szorult emberi képességre tanít – súlyos tőrdöfés a mai énközpontú harmincasoknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9860