KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Totál gáz

Baski Sándor

À fond – francia, 2016. Rendezte: Nicolas Benamou. Írta: Frédéric Jardin és Fabrice Roger-Lacan. Kép: Antoine Marteau. Zene: Maxime Desprez és Michel Tordjman. Szereplők: José Garcia (Tom), André Dussollier (Ben), Charlotte Gabris (Melody). Gyártó: Chic Films / La Petite Reine. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 91 perc.

 

A vígjátékírás alapfogása: keress egy olyan szituációt, amelyhez hasonlót a nézők nagy része személyesen is átélt, legyen az orbitális macskajaj (Másnaposok), kínos találkozás az apósjelölttel (Apádra ütök) vagy a gyerekáldás fenyegető közeledése (Felkoppintva). Ebből a szempontból a legnagyobb közös többszöröst valószínűleg a családi nyaralások jelentik, amelyek – az elvétett autópálya-lehajtóknak, az átgondolatlan útiterveknek vagy az összezártságból fakadó konfliktusoknak köszönhetően – kellemes kikapcsolódás helyett gyakran fordulnak át rémálomba.

Bármennyire is hálás a téma, Nicolas Benamou rendező is érezhette, hogy a Harold Ramis-féle Családi vakáció hozzáadott érték nélküli francia átiratára talán még a műfaj rajongói sem ülnének be. A Totál gáz nagy – és egyetlen – ötlete, hogy a jól ismert vígjátéki formulát egy thrillerelemmel ötvözi: a nagypapával és egy potyautassal kiegészült négytagú család ezúttal el sem jut az áhított vakáció helyszínére, mert vadonatúj okosautójuk az autópálya közepén felmondja a szolgálatot, és megállíthatatlanul robog előre 160 km/órás sebességgel.

A koncepció ígéretes, akár működhetne is, ha a rendező megtalálná a középutat a komédia és a határidő-dramaturgiára építő thriller közt, de erre kísérletet sem tesz. A Totál gáz legnagyobb bűne nem a totális komolytalansága (Will Ferrell és társai a blődlinek pont ezt a vállfaját szokták csúcsra járatni), hanem a ripacskodásra instruált színészek szájába adott olcsó kabaréhumor. Benamou még azzal sem védekezhet, hogy a gyereknézők miatt kellett lebutítania a filmjét, a korhatárosabb dialógok ugyanis arra utalnak, hogy nem ők voltak a célközönség. A fináléban derül csak ki, hogy a rendező jobb érzékkel nyúl az akciójelenetekhez, mint a vígjátéki szituációkhoz, a legbölcsebb karrierlépés így az lenne a részéről, ha legközelebb Luc Bessonhoz kopogtatna be egy bérmunkáért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13325