KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Variáció egy szerelemre

Hollós László

 

Vajon miért mindig a tanárnők magányosak? Nem tudom, megfigyelték-e, hogy a filmekben szereplő magányos nők az esetek többségében pedagógusok. Néha bizony már hajlamosak vagyunk összefüggést keresni a társtalanság és a tanári pálya között. Dzira Ritenberg nem kívánja megfejteni a „nagy titkot” akadozó tempójú filmjében. Nem kutatja az okokat, megelégszik a felszínes ábrázolással. A film főhőse, Anna magányos tanárnő. A munkájában következetes, határozott asszony a magánéletében nem találja a helyét. Egy lett kisvárosba utazik esti iskolásokat tanítani. Viszonyt kezd egy családos mérnökkel, ám állandóan kétségek gyötrik, nem akarja választás elé állítani a férfit. Inkább elmenekül előle, vállalva születendő gyermekét s a már megszokott (?) egyedüllétet.

„Gyűlölöm a magányos nőket” – mondja könnybelábadt szemmel a filmben egy megcsalt feleség. Ám Dzira Ritenberg alkotása, amely csak úgy mellékesen említi meg a munkásoktatás helyi nehézségeit, a pedagógusok szenvtelenségét, nem szolgál meglepetésekkel, semmi újat nem mond a magányos tanárnőkről. Ráadásul a dialógusok elnagyoltak, mesterkéltek, s az operatőri munka is egyenetlen, helyenként kezdetleges.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7185