KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az embervadász

Nagy Zsolt

 

Zsarufilm manapság nemigen lehet meg beteges, szadista gyilkos nélkül. Mivel a nagyközönség lassan már csak a legerősebb ingereket érzékeli, a nyomozás kacskaringói kevéssé érdeklik, igazi szörnyetegeket akar látni, akiknek zord külseje alatt minden emberi bűn ott fortyog. Ettől a filmtől megkaphatja, amire vágyik. Michael Mann mentségére legyen mondva, legalább csavar egyet a közhelyen: nemcsak a gyilkos, az őt üldöző rendőr is mániákus. Persze nem annyira, hogy a film szimpatikus főhős nélkül maradjon, a felügyelőt az öles szenvedélye csak megkísérti, de nem lesz úrrá rajta. Hasadt lelke kimondottan előnyt jelent számára a nyomozásban, egyedül ő képes kifürkészni a mások számára kiismerhetetlen gyilkos indítékait. A beleérzés persze önmagában mit sem ér. Számítógépek, telefaxok, elektronmikroszkópok, segítik a felügyelőt a lélektani hadviselésben.

Az embervadász nem utolsósorban az amerikai csúcstechnológia alig burkolt reklámfilmje. A gondosan megválogatott külső és belső terek is a jövő századot idézik technicista pompájukkal. A cselekmény gyakori üresjáratai alatt bőven marad időn eltöprengeni azon: vajon a tökéletes technikától, amelynek hálóján minden tettünk, jellegzetességünk, mint „kartotékadat” fennakad, nem kell-e jobban félnünk, mint a teliholdas utcákon leskelődő megbolydult lelkektől?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5384