KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hóbortos népség

Schreiber László

 

Uys, a Sivatagi show és Az istenek a fejükre estek rendezője ebben a régebbi filmjében olyasfajta kópéságokat talál ki szórakoztatásunkra, amilyenekhez hasonlókat Karinthy vagy Kosztolányi vidám elbeszéléseiből ismerhetünk.

Apró történetek, vagy inkább helyzetgyakorlatok, kísérletek sorozatából áll össze a film. A több tucat hétköznapi és lehetetlen helyzetben egy a közös: jól megszervezett szituációkba avatatlan, mit sem sejtő járókelőket vonnak be, és a kamera segítségével rögzítik reakcióikat, viselkedésüket. A film készítőinek bevallott szándéka természetesen a kísérlet, de azt is jól tudják, hogy a legjobban, leghangosabban nevetni, röhögni egy másik, lóvátett, gyanútlan szerencsétlenkedő emberen tudunk. Talán soha olyan nagyokat nem nevettünk, mint gyerekkorunkban, amikor a zsinegre erősített, újságpapírral kitömött pénztárcát elrántottuk a szerencsés megtaláló elől. Uys arra is ügyel, hogy ne hozza kellemetlen vagy ne adj isten megalázó helyzetbe a kísérletek alanyait, bár lehet, hogy ezt nem elsősorban etikai megfontolásból teszi, hanem hogy elkerülje azt a kis rossz érzést vagy sajnálkozást, ami megrövidítené a nevetést.

A helyzetek némelyike innen-onnan ismerős, de végül is jól szórakozhatunk, valószínűleg majdnem olyan jól, mint Uys és stábja a forgatás során.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5807