KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az Északi-sarkkör szerelmesei

Varró Attila

 

A 90-es évek elején ifjú baszk rendezők kicsiny, de lelkes terror-kommandója rohanta le a spanyol filmgyártást, hogy a kasztíliai hegemóniát megtörve Goya-díjak és kasszasikerek tucatjaival térjenek haza Bilbaóba. A heterogén összetételű különítmény eltérő irányból közelítve, de egyazon stratégia szerint hódította meg az ország szívét: egy-egy elkoptatott filmzsánert kisajátítva, majd egyéni – kesernyésen ironikus, néhol abszurdba hajló – látásmódjukhoz igazítva színvonalas, eredeti közönségfilmeket tálaltak az álomgyárakba és almodóvárokba belefásult tömegek elé. Míg Alex de la Iglésias anarchista horror-paródiáival (Accióne Mutante, A Fenevad napja), Juanma Bajo Ulloa pedig szatirikus krimi-kísérleteivel (Halott anya, Airbag) lopta vissza az ETA szellemét a madridi utcákra, addig a brigád – nemzetközi elismerések szempontjából vitathatatlanul – vezéralakjának számító Julio Medem a Spanyolhonban oly népszerű melodrámák eszköztárából állította össze bizarr Molotov-koktéljait.

A Tehenek és a Földön egy angyal különös hangulatú filmkölteményei után a legfrissebb Medem-mese inkább vegytiszta románc, utalásokkal és nyelvi játékokkal tarkított posztmodern szerelmi ballada, amelynek Rómeóját és Júliáját a véletlen-dramaturgia rejtélyes fordulatai hozzák össze és szakítják el egymástól újra meg újra. Ilyen lenne a Love Story, ha egy Kundera-rajongó szívsebész forgatta volna argentin tőkéből, néhány héttel a Három szín-trilógia megtekintése után: a 17 esztendőn átívelő kapcsolatot szigorú euklideszi törvényeknek engedelmeskedve irányítja a Végzet, a Múlt összefonódik a Jövővel, és a Szerelem végtelen ciklusaiból csak egyetlen ponton lehet kilépni – ahol az Északi Sarkkör Fin-Ország mélyén saját farkába harap.

Szóval szimbólumokban és idősíkokban nincs hiány, Medem filmje valamennyi összetevővel rendelkezik, amit csak elvárhat egy artmozi hálózat. Hőseit erőteljes helyi kultszínészek játsszák, szuggesztív felvételeiből árad a saudade, a veterán Iglésias zenéje minden igényt kielégít, de egészében inkább olyan, mint egy karácsonyi meglepetés-puzzle: belefeledkezünk színpompás darabkáiba, izgatottan illesztjük egymáshoz őket, a dobozon az áll „Az emberi szív térképe”, de mire elkészülünk vele, csalódottan kell megállapítanunk, hogy mindössze Lappföld hegy- és vízrajza tárul szemünk elé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2841