KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A busz

Báron György

 

Van Bay Okan filmjében egy emlékezetes pillanat. Török vendégmunkások, akik egy lelkiismeretlen emberkufár jóvoltából valamely hidegen csillogó észak-európai nagyvárosba vetődtek, a lefelé gördülő mozgólépcsőn próbálnak feljutni a metróból. Minden méter megtételéhez sokszoros erőfeszítésre van szükségük. Ahogy zsugorodik, szűkül a világ, egyre gyakrabban vagyunk kénytelenek tudomásul venni: élnek emberek, embercsoportok, népek, melyeknek csekély fölfelé jutásához, sőt egyhelyben maradásához is sokszoros erőfeszítés szükségeltetik. Lefelé haladó mozgólépcsőn állnak. Más, szerencsésebb egyének, csoportok, nemzetek szinte automatikusan vitethetik magukat az egyszer már beindított hajtóerővel. A távolság nő, a korlátot áttörni nem lehet. Legalábbis nem ajánlatos, mert szétesik a mozgólépcső.

Bay Okan filmje – melynek írója, főszereplője is ő – olyan egyszerű történetet mond el, hogy az szinte csábít az olcsó sematizmusra. Mint a mesében, tucatnyi török paraszt, aki faluja határán túl még soha nem járt, elindul az „ígéret földjére”, Nyugat-Európába, meggazdagodni. Nehezen összekuporgatott pénzükkel emberkufár-honfitársuk meglép, s miközben szánalmas kuplerájokban próbálja feledni idegen voltát, a reménybeli vendégmunkások tehetetlenül ülnek az óhazát jelentő rozoga buszban, a nyüzsgő, gazdag város egyik terén. Ha mégis kimozdulnak, az idegen világ rögtön megfutamítja őket, míg végül, riadtan és megalázottan, a rendőrségen kötnek ki. Okan finom és kulturált eszközökkel meséli el a történetet, szinte sehol nem engedve a témához társítható banalitások vonzásának. A pergő vágások, amelyek felváltva mutatják a parasztok kálváriáját, s az embercsempésznek a kifosztásig vezető szomorúbb pokoljárását, élvezetes tempót diktálnak. A török rendező folyékonyán beszéli a film nyelvét, készségével azonban soha nem hivalkodik. Egyszerű és tiszta eszközökkel megformált filmjét ritkán tapasztalható meleg emberség hatja át. Napjainkban, amikor a csillogó technikájú, de gondolat- és érzelemszegény filmek divatja jött el, örömteli felfedezés Bay Okan rokonszenves filmes világa.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8129