KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezermilliárd dollár

Gáti Péter

Az 1982. évi nyugat-berlini filmfesztivál versenyen kívüli nagyágyúja a negyvenéves filmes múltra visszatekintő Henri Verneuil most látható alkotása volt. A neves francia rendező eleinte Robert Verney asszisztenseként dolgozott, majd dokumentumfilmekkel kezdte önálló pályafutását. Rendezései közül nálunk főleg Fernandel főszereplésével készült vígjátékai (Első számú közellenség; Apa lett a fiam) és izgalmas kalandfilmjei (Két nap az élet; I mint Ikarusz) arattak sikert.

Az Ezermilliárd dollár című film egy másfajta, Verneuiltől szokatlan gondolatrendszer terméke. Vígjáték helyett most krimibe oltott nagyszabású társadalomvizsgálatra vállalkozott a rendező, nem is titkolt filozófiai indíttatással. A megtörtént eseményeket is felhasználó történet Paul Kerjean újságíró igazságosztó harcát követi nyomon, azt a küzdelmet, amelyet egy mind több gazdasági, majd politikai hatalmat magához ragadó multinacionális cég ellen folytat. A kezdetben botrányszagú riporttéma az újságíró nyomozása révén egyre szövevényesebb és veszélyesebb üggyé válik. Verneuil hősének a későbbiekben már magánélete, sőt egzisztenciális léte is egybefonódik a nagy leleplezés körüli bonyodalmakkal, az általa megírni kívánt cikk következményeivel.

Ismerős, mert jellegzetesen századunkbeli mítosz újabb darabja ez a film, hiszen „ezermilliárd” változatban láthattuk már a tömegkommunikációs médium napszámosának kálváriáját. Verneuil azáltal „egyéníti” ezt a sorozatot, hogy alkotása filozófiájának alapmotívumává a világ sorsáért, az egyén szabadságáért való aggódást teszi. A legtöbb azonban, amit filmjében méltányolhatunk, az a meggyőződése, hogy az igazságnak mindig érvényt kell szerezni; Verneuilt ugyanis naiv, egysíkú humanizmusa megakadályozza abban, hogy művészileg hiteles ábrázolását adja ennek az aggódásnak, az újságíró küzdelmének.

Egyébként Paul Kerjean történetét talán nem is lehet befejezni. Amennyiben bátorságáért utoléri a hatalom bosszúja, a néző legyint – igen, így szokott lenni. Ha pedig – Verneuil értelmezését követve – az újságíró győz, és megjelenteti ominózus cikkét, bizony a néző akkor is csak legyint: hát változik ettől a világ? Gyanúnk szerint nem. A film is csupán arról győzött meg, hogy a nagyhalak továbbra is megeszik a kisebbeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6490