PapírmoziPapírmoziKránicz Bence
A magyar képregény hónapja
Május 12-én rendezik a 15.
Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált. Minden évben ekkor adják át az előző
év legjobb magyar képregényeinek járó Alfabéta-díjat és az inkább életműdíjként
számon tartható Korcsmáros Pál-díjat. Adódik a lehetőség, hogy pótoljuk a Papírmoziban még nem tárgyalt,
Alfabéta-esélyes képregények bemutatását, és a Korcsmáros-díj új gazdájáról is
szóljunk.
Utóbbi elismerést idén Farkas
Lajos kapta, akit a magyar olvasók csak néhány évvel ezelőtt fedezhettek fel
maguknak, noha évtizedek óta rajzol. Igaz, régebben inkább karikatúrát vagy
storyboardokat készített, csak a kétezres években tett próbát a képregénnyel,
és akkor sem Magyarországon. Farkas a külföldi piacokra dolgozik: előbb Futaki
Attila tuskihúzója és társrajzolója volt amerikai sorozatokban, majd
Franciaországban önállósodott. Főleg történelmi képregényeket bíznak rá, ezek
közé tartozik a magyarul nemrég megjelent Akasztottak
balladája is. Farkas egy olyan sorozatba kapcsolódott be, amelynek
koncepciója alternatív történelmi helyzetek kidolgozására épül. Az írók, Duval
és Pécau ebben a részben azt járják körbe, hogyan alakult volna a
világtörténelem, ha a 15. század nagy pestisjárványai által megtizedelt
Franciaországot leigázzák a mali birodalom seregei. A posztkoloniális elméletek
iránt érdeklődő olvasóknak – tegyük fel, hogy itthon is egyre többen vannak
ilyenek – igazi csemege az Akasztottak
balladája, ugyanis itt megfordulnak az európaiak „felsőbbrendűségét”
nyomatékosító, hagyományos szerepek. Afrika a civilizáció legerősebb bástyája,
Botticelli is inkább Timbuktuba teszi át a székhelyét a dögszagú Firenzéből.
Az írók izgalmas gondolata,
hogy az újraosztott nagyhatalmi pozíciók a nemek közötti különbségeket is
átírják. A történet főhőse egy női zsoldosvezér, a szűznek nevezett Jeanne, aki
egy mali főúr testőramazonjával összeállva bocsátja áruba a szolgálatait.
Egyszerre ismerős és idegen középkori világot építenek az alkotók, amelyben az
válik érdekessé, hogyan illeszthető össze a történelmi kalandregény férfi hősök
és szerzők által dominált zsánere a felforgatott politikai és társadalmi
helyzettel. Farkas Lajos pedig lenyűgöző aprólékossággal és alapossággal
dolgozza ki a Földközi-tenger vidékén játszódó cselekmény minden elemét, a
tájaktól a mór stílusú épületeken át a figurák egyéni vonásaiig. A realisztikus
rajzstílus legnemesebb hagyományait képviseli, olyan látványhatásokat teremtve,
amelyek éppen részletgazdagságuk miatt válnak már-már irreálissá – a halálra
készülő katona szemében tükröződő hősnő képkockája egyszerre szül drámai erejű
pillanatot, és hívja fel a figyelmet a rajzoló fölényes mesterségbeli tudására.
Egy kicsit sajnáljuk, hogy
Farkas nem a magyar piacra dolgozik, mert akkor komoly konkurenciát kapnának a Kittenberger alkotói a hazai történelmi
kalandképregények között. Így viszont Somogyi György, Dobó István és Tebeli
Szabolcs sorozata egyeduralkodó a műfajban. Második, A hiána átka című kötetük mutatja meg igazán, milyen alapos
kutatómunkát végeztek a szerzők: a több szálon futó, steampunk-elemekkel
dúsított cselekmény olykor nehezen követhetővé válik a szereplők és a
helyszínek kavalkádjától. Még szerencse, hogy a kötetvégi jegyzetek
eligazítanak abban, ki kicsoda és hol jár éppen. Tebeli bátor oldalkompozícióit
kissé túltelítik, túlzsúfolják a tiritarka színek, de kétségtelen, hogy mindez
hozzájárul az egyéni fantáziavilág kidolgozásához. Várjuk a befejező részt.
Egészen más stílust követ Hegyi
Olivér bemutatkozó képregényében. A szerző készítette a tavalyi év legjobb
magyar animációs rövidfilmjét, és a Take
Me Please-ben megismert alkotói világ, a trash képi esztétikájának és a
finom érzelmi, lélektani rezdülésekre fogékony narrációnak a párosítása a Dia című kötetben is visszaköszön. A
trash-t nyugodtan értsük úgy, hogy Hegyi rajzai rondák, de legalább
következetesen azok, és a Diát
olvasva egy idő után azt vesszük észre, teljesen mindegy, hogyan néznek ki a
figurák, mert az érzelmei kifejezésével bajlódó hősnő rajza hiteles.
Mindazonáltal Hegyi a rengeteg (apró betűs!) szöveggel igencsak próbára teszi
olvasóját, és egyértelmű, hogy egyelőre csak próbálgatja a képregény
formanyelvét. De a tehetségéhez nem fér kétség, és a Diával kíváncsivá tett, hogyan fedezi fel magának a képregényt
legközelebb.
Fred Duval – Jean-Pierre Pécau – Farkas Lajos: Akasztottak
balladája. Fekete-fehér, puhafedeles, 120
oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
Somogyi Görgy – Dobó István – Tebeli Szabolcs – Bárány Áron:
Kittenberger II. – A hiéna átka.
Színes, puhafedeles, 56 oldal. Kiadó: OneWay Media.
Hegyi Olivér: Dia.
Fekete-fehér, puhafedeles, 136 oldal. Szerzői kiadás.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
