KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Terminator: Genisys

Andorka György

Terminator: Genisys – amerikai, 2015. Rendezte: Alan Taylor. Írta: Patrick Lussier, Laeta Kalogridis. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Terminator), Emilia Clarke (Sarah), Jai Courtney (Reese), Jason Clarke (John), Byung-hun Lee (T-1000). Gyártó: Paramount Pictures / Skydance Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Terminátor 2 végén kohóba ereszkedő T-800-as teátrális öngyilkosságával a Skynet robotjainak, úgy tűnt, bevégeztetett, cserébe a celluloid-panteonban várta őket a megérdemelt öröklét. A sírrablókra azóta is rájár a rúd: a máig jobbára Cameron ötleteinek szemérmetlen újrahasznosításából élő alkotóknak mindezidáig nem sikerült érdemben hozzátenni a második fejezettel kerekre zárt univerzumhoz – ha mégis megpróbálták, a végeredményt látva inkább ne tették volna.

Az áthallásos címével ambíciózus vállalására reflektáló Genisys új kezdetet ígér, de csupán a nagy elődökre parazitaként tapadó nosztalgia-rebootok (Jurassic World) és időutazós remixek (Sötétségben – Star Trek) nyomvonalán iparkodik csúcsra járatni a vérszívást: az újra nyitott családi fotóalbumban szinte mindenki felbukkan, emblematikus vagy épp csak bennfentesek számára kiszúrható elemek köszönnek vissza szakmányban, de az egész egy ponton túl izgalmas helyett inkább fárasztóvá válik (Umberto Eco után szabadon: egy főhajtás megható, száz nevetséges). 24 évvel az utolsó Cameron-film után persze kiéhezett kutyaként harapunk rá az odavetett koncokra, de a mimikri csak rövid ideig tudja elfedni, hogy a király meztelenebb, akár a punkokkal újfent összeakadó, CGI-elixírrel fiatalított Schwarzenegger. Hiába, a show-nak így is folytatódnia kell: a finálé ironikus, szándékolatlanul is önreflektív pillanata, amikor a fémváz alatt már érző szívet rejtő, „öreg, de nem vén” (köszönjük, értjük) apafigura a második rész befejezését felülírva ismét alámerül, de csak hogy végső, tragikus önfeláldozás helyett egykori nemezisének elpusztíthatatlan, alakváltó gúnyájában szülessen újjá. Hogyan is értenék a stúdiófőnökök, hogy nem sztárgázsira és renderfarmokra költött dollármilliók, hanem a jelenleg csillagok között járó szerző szelleme az, ami valóban hiányzik a gépből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12358