KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Látlak

Varró Attila

I Still See You – amerikai, 2018. Rendezte: Scott Speer. Írta: Daniel Waters regényéből Jason Fuchs. Kép: Simon Dennis. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Bella Thorne (Veronica), Richard Harmon (Kirk), Dermot Mulroney (Bittner), Amy Price-Francis (Mrs. Calder). Gyártó: Gold Circle Films. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 98 perc.

 

Amennyiben minden filmadaptáció az alapmű kísértetének tekinthető, amely a legfontosabb vonásokra redukált képmásként jelenik meg a vásznakon/képernyőkön, Daniel Waters Break My Heart a 1000 Times című young adult regényének idei filmverziója pontosan olyan, mint a történet sajátos szellemalakjai. A közeljövőben játszódó disztópia-thriller, amelyben egy Esemény nevű rejtélyes katasztrófa több millió amerikai halálát okozta, majd a halottak szellemeit folytonosan ismétlődő, kurta képsorok formájában rászabadította a túlélőkre, a YA-műfajoktól szokatlanul költői és gondolatgazdag alkotás 16 éves hősnője nyomozásáról a fürdőszobájában kísértő, ismeretlen kamaszfiú után – az eddigi játékfilmes pályáját kizárólag durván aszimmetrikus tinirománcoknak szentelő Scott Speer (lásd a Step Up: Revolution dúsgazdag lány-szegény fiú tánc-musicaljét vagy a Midnight Sun szerelmi melodrámáját egy halálos napfény-allergiában szenvedő kamaszlányról) azonban csak az alapszituációt és néhány ütős mémjét tartotta meg a forrásműnek, pársoros videoklip-sztorivá kurtítva a komplex cselekményt.

A Látlak nem több egy kortárs kísértetfilm-klisékhez igazított és ezerszer látott tizenéves szerelmi háromszög-történetnél, amelynek végkifejletre hagyott egyetlen fordulata már a regény expozíciójában kiderült: így hát az odáig vezető másfél óra főként azzal telik, hogy Speer összehozza goth-hősnőjét az osztály antiszociális szépfiújával, erőszakolt sokk-jelenetekkel próbálja kihangsúlyozni a nyalka szellemlegény fenyegető mivoltát, valamint esetlen sci-fi magyarázatot kerekít a regényben homályban hagyott Eseményre, amely egy füst alatt takaros és teljesen felesleges kapcsolathálót is teremt valamennyi fontos szereplő között. Az egyetlen, érdekesség amit a rendező hozzáad az alapműhöz, az a „hiányzó apa”-motívum felerősítése és megsokszorozása – ám a regény ismerete híján ez a szerzői üzenet is észrevétlenül elvész a rémisztgetések és szenvelgések áradatában, akárcsak maguk a félpercnyi, halovány szellemapák gyermekeik mozgalmas-érzelemdús kamaszéletében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13869