MoziUn homme presséKovács Kata
Un homme pressé –
francia, 2018. Rendezte: Hervé Mimran. Írta: Christian Streiff könyve alapján Hélène
Fillières és Hervé Mimran. Kép: Jérôme Alméras. Zene: Balmorhea. Szereplők:
Fabrice Luchini (Wapler), Leila Bekhti (Jeanne), Rebecca Marder (Julia), Igor
Gotesman (Vincent), Yves Jacques (Eric). Gyártó: Albertine Productions /
Gaumont. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
100 perc.
A színészi pályán
majdnem ötven éve, tinédzserként, Eric Rohmer mellett induló Fabrice Luchini
mára a franciák legendás nagyágyúja, kiváló komikus, akit hazájában a
filmvászonról épp olyan jól ismernek, mint a színpadról. Hozzánk utoljára a Párizs császára, A házban és a Gemma Bovery
hozta el. Mostani szerepe lehetne akár pályaösszefoglaló is: a történet elején
a komoly autógyáros, Alain Wapler – a Peugeot-vezér Christian Streiff memoárja
nyomán – életveszélyes stroke-ot kap, beszédközpontja súlyosan megsérül,
afáziás lesz, így kénytelen otthagyni pazar karrierjét és évek óta sivár
magánéletében, no meg a Casablanca
újra- és újranézésében reményt találni. A Luchini alakításaiból jól ismert,
kissé különc, kótyagos, meg nem értett figurát meglehetősen unalmas narratív
megoldások mozgatják: hősünk logopédusa személyében támogatóra, kutyájában
hűséges társra lel, elhanyagolt és mélyen megbántott lányával is békét köt.
Az író-rendező Hervé
Mimran (Szerelmem New York) filmje
elsősorban a – fordításban javarészt elvesző – kimunkált nyelvi humorra épít. A
könnyed hangnem, a lazán felvázolt, ám néhol indokolatlanul bő lére eresztett
mellékszálak és az egymást érő zenés montázsok mind Luchini színészi
bravúrjának engednek teret, bár a sokadik átöltözést és félrebeszélést már ő is
csak üres rutinból oldja meg. Hiába szól a film a testét és az elméjét
összehangolni képtelen értelmiségi vívódásáról, a kimunkált expozíciót csak egy
banális újrakezdés-történet követi, ahol Luchini félszívvel eljátszott,
kényszernyugdíjazott vezérigazgatója leginkább félnótás autókereskedőnek
látszik, és még az újjászületést szimbolizáló zarándoklat is inkább tűnik
bakancsreklámnak, mint katarzis-katalizátornak.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
