FesztiválBeszélgetés Bill PlymptonnalSzex, erőszak és humorHámori György
A CGI nem érdekli, ceruzával és papírral dolgozik. Rajongói az interneten figyelhetik új filmje születését.
– Új filmjének hangulata egészen sötét lesz, milyen élmények hatására alkotta meg az Angyalok és idióták képi világát?
– Az Angyalok és idiótákat cartoon noirként szoktam jellemezni. Nagy hatást tett rám Kafka világa, megihletett ez a titokzatos kelet-európai közeg. Sokkal sötétebb, misztikusabb ez a film, mint a korábbi munkáim, szinte már szürreális. Nincsenek benne dialógusok, hatásosabb egy történet szavak nélkül, az érzelmekre hat, nem a gondolatokra koncentrál. Az a célom, hogy a filmjeim zsigeri érzéseket váltsanak ki, ezért rémisztőek és viccesek egyben. Szex, erőszak és humor: ez vagyok én. A dialógusok írásával különben is bajban vagyok. Nem is erőltetem, inkább a látvánnyal próbálom megfogni a nézőket. Sötét, misztikus és szürreális! Fekete-fehérben készült, nincs benne sok humor.
– Ez az utolsó mondat akár a Sin City leírása is lehetne.
– Kicsit hasonló, de nincs benne annyi erőszak. Az én filmem inkább a szürke árnyalatait használja, az, pedig teljesen fekete-fehér. Egyébként tetszett a Sin City, szeretem Frank Miller munkáit.
– Ön az egyik legegyszerűbb módszerrel dolgozik. Mi a véleménye az új animációs technikákról? Van még jövője a hagyományos animációnak?
– A Pixar munkái nagyon izgalmasak, például a L’ecsó az év egyik legjobb filmje. A Beowulfot nagyon érdekesnek találom, kifejezetten tetszett. De nekem nincs annyi pénzem, időm, emberem, hogy CGI-t használjak. Egyébként próbálkoztam számítógépes animációval, de nagyon költséges és lassú, nem hiszem, hogy használni fogom valaha is. A rajzos animációhoz való vonzódásom még 3–4 éves koromra vezethető vissza, nagyon szerettem Walt Disney filmjeit. Nem hiszem, hogy csak bonyolult számítógépes filmekkel lehet a nézőket moziba csábítani. Gondoljunk csak Miyazakira, aki alig használ számítógépet vagy Nick Parkra, aki gyurmával dolgozik.
– Mennyit változott a rajztechnikája az idők folyamán?
– A technikám nem nagyon változott. Manapság is úgy dolgozom, mint a kezdetekkor, ceruzával papírra. Kipróbáltam más animációs technikákat, de ez vált be legjobban, alkalmaztam a stop-motion technikát, érdekes volt és szórakoztató, még egy egész estés filmet is csináltam így. De túl pontosan kell dolgozni vele. Én azt szeretem, ha rendetlen és laza a munkám. Talán ezért is voltak sikertelenek az élőszereplős filmjeim. Nem is volt hozzá elég pénz. Egyébként ez is az egyik előnye a technikának, amit használok, hogy elég olcsó.
– Politikai karikaturistaként kezdte. Vonzza még a politika?
– Volt néhány elhibázott kísérletem. Aztán 1985-ben megcsináltam a Boomtownt, ez egy politikai töltetű darab, de nem én írtam és nem én finanszíroztam. Az igazság az, hogy a politika mindig is túl bonyolult volt nekem. Az, hogy animációt készítsek a politikáról, öngyilkosság lenne. Ha például csinálnék George Bushról egy filmet, akkor jövőre már senkinek nem kellene, mert Bush megy. A politika folyton változik, a humor és a művészi kifejezés soha. Azt szeretném, hogy a munkáim klasszikusokká váljanak, és 20-30 év múlva is népszerűek legyenek, és örömöt szerezzenek az embereknek. A Boomtownban megtanultam, hogyan csináljak animációs filmet, és ha már megvolt a tudásom, megcsináltam a saját projektem, a Te arcod óriási siker volt, még Oscarra is jelölték.
– Hogyan áll most a független amerikai animáció helyzete? Kizárólag az interneten láthatjuk őket? Ön mozi- vagy internetpárti?
– A független filmesek státusza egyre jelentősebb, és az animáció most reneszánszát éli. Mindenkit érdekel, rengetegen találnak közönséget a munkájuknak. Tíz éve még nem nagyon voltak kíváncsiak a független filmekre. Jim Jarmusch, Spike Lee vagy Quentin Tarantino sokat tettek a független filmekért. Az internetet alig használom, még a számítógép-használattal is bajban vagyok. A mozit és a tévét favorizálom. De szeretem az internetet és a DVD-t is, mint hordozót, és kétségtelenül azoké a jövő. Láttam, hogy mennyire népszerűek azok a weboldalak, ahol egy kamera mutatja, épp mit csinálnak alulöltözött hölgyek és urak. Innen jött az ötlet, betettem egy kamerát a rajzasztalom felé, akik kíváncsiak rá, láthatják, hogyan rajzolom az új filmem. Remélem, hogy ez kellőképp inspiráló lesz a fiataloknak, hogy lássák, így, kézzel rajzolva is lehet filmet készíteni.
– Minden fórumon hirdeti, hogy Ön független filmes. Hogy tudja ezt összeegyeztetni azzal, hogy reklámokat készít mamutvállalatoknak?
– Teljesen prostituálódom. Mindent megcsinálok, amit kérnek tőlem. A reklámok nagyon jól fizetnek, nagyon gyorsan el lehet készíteni őket, pár hét alatt és rengetegen látják őket világszerte. Szeretem a reklámokat, mert remek lehetőséget adnak arra, hogy promotáljam a munkám. De a saját filmjeimbe senkinek nincs beleszólása, azok a saját pénzemből készülnek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1293 átlag: 5.34 |
 |
|
