KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/március
• Forgách András: Ketten egyedül Jim Jarmusch
• Hahner Péter: Az idegen belovagol a városba… Anthony Mann westernjei
• Kovács Marcell: Mélysötét Mann noir
• Csanádi Péter: Keserű kékség Nicolas Roeg
• Pápai Zsolt: Ne nézz vissza! Kísért a jövő
• Géczi Zoltán: Bangkok szellemei Thai mozi
• Nánay Bence: A gyík és a tigris Thai art
• Kriston László: Kémvilágpolgár Le Carré-filmek
• Nevelős Zoltán: Keleten a helyzet Sziriána
• Báron György: A bosszú ügynökei München
• Trosin Alekszandr: A mi Bulgakovunk A Mester és Margarita
MÉDIA
• Schreiber András: NAVA a nap alatt Beszélgetés Kovács Adrás Bálinttal
• Reményi József Tamás: Ember az állatban Monty Python Tudományegyetem

• Mersich Gábor: Brutális trip Odegnál Róbert: Rév – A hívó
• Teszár Dávid: Posztapokalipszis most Akira
• Kemény György: Cuculus canorus
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Vigaszág-bog Fehér tenyér
• Csillag Márton: Bleifrei Kútfejek
• Barotányi Zoltán: Májbaj, Lali pap Üvegtigris 2.
LÁTTUK MÉG
• Csillag Márton: Tibor vagyok, de hódítani akarok
• Kárpáti György: Egy gésa emlékiratai
• Köves Gábor: Bizonyítás
• Nevelős Zoltán: Aura

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Sziriána

Keleten a helyzet

Nevelős Zoltán

Az amerikai politikai paranoiamozi az iraki háborúval új muníciót kapott.

 

Az államvezetésbe vetett bizalom megrendülése a vietnami háború közepétől az amerikai filmgyártásban erős kritikai vonulatot hozott a politikai krimi műfaján belül. Az olyan filmek, mint A Parallax-terv, a Magánbeszélgetés, A dominó-elv egy-egy esendő hőst eresztettek neki a hatalom sokkarú szörnyének, aki ugyan megszerezte a veszedelmes tudást magának és nekünk, nézőknek arról, ki és mennyi mindenben sáros, de végül így vagy úgy mindenképp elbukott. A politikai érdekek hálója ugyanis megbonthatatlan, akkor is, ha átmenetileg sikerül valakinek rést hasítania rajta.

Stephen Gaghan ezt a hagyományt éleszti újjá grandiózus tablószerű művében, a Szirianában, megkerülve az alműfajnak a kilencvenes években elpuhult változatát, amelyben a kisember minden akadály ellenére végül győzedelmeskedik a korrupció eleinte nagynak tűnő, aztán összezsugorodó szervezetén (A közellenség, A cég, A hálózat csapdájában). Az újraélesztés nem önkényes alkotói döntés eredménye, ismét van kritikus politikai helyzet, illetve háború (Indokína helyett az Arab-öböl térségében), ami táptalajt adhat a filmes paranoiának.

Gaghan a Stephen Soderbergh által rendezett Traffic forgatókönyvében (amelyért Oscar-díjat kapott) már kísérletet tett a korrupció vertikális és horizontális feltérképezésére. Első rendezői filmje, az Elhagyatva című rutinthriller után a Szirianában újult erővel indít ostromot a hatalom ellen – amit már nem is gépezetként, hanem kiterjedt élő szövetként érdemes elképzelni, amelyben központ helyett csupán csomópontokat lehet felismerni.

A kábítószer után most a kőolaj a téma: égetőbb, hiszen mindenki sorsát befolyásolja. A klasszikus összeesküvéses cselekményszálat a felhizlalt George Clooney által alakított titkosügynök hordozza, aki különböző CIA-megbízásokat teljesít közel-keleti országokban, fegyverügyleteket bonyolít, merényleteket készít elő; aztán egy szerencsétlen fordulat elég, hogy kiessen a pikszisből, és onnantól számára egyenes az út a tragikus vég felé.

Az egyenes vonalú történet helyett az író-rendező a teljesebb kép kedvéért ismét a több szálon futtatott elbeszélést alkalmazza. A kőolajkonfliktus minden szintjének és területének külön szálat szentel, amelyek mind bejárják a maguk drámai ívét: a meg nem nevezett, Öböl-menti emírség trónörökösei, akik a gazdasági önállóság, illetve az Amerikának való behódolás mentén rivalizálnak; két texasi olajvállalat összeolvadásának kulcsfigurái tulajdonosoktól ügyvédekig, illetve az ő érdekeiken keresztül az „amerikai nép” érdekeit képviselő CIA döntéshozói; egy amerikai energiaszakértő Genfből és néhány váratlanul munkáját vesztő muzulmán vendégmunkás a sivatagi fúrótelepről. Gaghan a mindennapi élet szappanoperaszerű jeleneteivel csalogatja be a nézőt ebbe a sokszínű világba – a dokumentarista hatás kedvéért mindvégig kézikamerás felvételeken –, hogy aztán belülről látva követhessük az eseményeket a véres végkifejletekig azonosulva olyan figurákkal, akik különben ehhez túlságosan ellenszenvesek volnának. Ilyen élménytúra után tud majd a néző felkészülten összemérni egy műholdról irányított merényletet egy halászcsónakkal elkövetett öngyilkos merénylettel.

A „sziriána” kifejezést Washingtonban a Közel-Kelet átformálásáról szóló hipotézisekben használják. Az Egyesült Államok nyilvánvaló törekvése, hogy a Föld egyik legnagyobb kőolajkészletével rendelkező régiót is bekapcsolja a piacgazdaság globális érdekhálózatába, ez pedig olyan cél, amiért érdemes rendkívüli módszereket is bevetni és rendkívüli szabályokat alkalmazni. Felesleges azon töprengenünk, Gaghan mennyire konkrét vádként veti fel a kémkedés, a korrupció, a katonai akciók alkalmazását: ma már mindenki tudja, ennek az ügynek ezek az eszközei.

A kérdés csupán az, milyen fékek működnek a fejlett világban a beavatkozás ellenőrzésére, másképpen fogalmazva: engedi-e a civilizált világ szóhoz jutni a lelkiismeretét? A Sziriána ezt a szerepet akarja betölteni: kérdésekkel szembesít, véleményformálásra késztet. Meddig szabad elmenni, hogy a világot a magunk elképzelései szerint formáljuk át? Lehetséges-e, amire törekszünk? És egyáltalán, jó lesz-e az nekünk, ha sikerül?

Az emberi önteltségre a választ egy másik filmzsáner, a katasztrófafilm szokta megadni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 35. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8540