KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nesze neked Pete Tong!

Jankovics Márton

 

A megsüketülés semmiképp sem tartozik a tíz legkellemesebb dolog közé, de fokozottan tragikus, ha olyasvalakivel történik, aki számára a dobhártya lüktetése, a decibelek száma és a tuc-tuc jelenti azt a vékony köldökzsinórt, mely összeköti az örökké napfényes ibizai tengerpartot a videóklipekből előrángatott cicababák világával.

Ilyen sorstragédiát dolgoz föl a Nesze neked Pete Tong című brit-kanadai film, mely Frankie Wilde, a híres angol Dj legendájára épül. Az elektronikus zenében járatlanoknak annyit érdemes tudniuk róla, hogy ő a közelmúlt egyik kirobbanóan sikeres, újító szellemiségű lemezlovasa volt, akinek a neve ugyanazt jelenti ma a keverőpult számára, mint Jimi Hendrixé a gitár számára. A film csak röviden summázza Frankie fénykorát. Látjuk, hogy az ibizai buliparadicsom koronázatlan császára, az elektronikus zene égből pottyant megváltója, állandóan körülvéve gyönyörű nőkkel és gazdag férfiakkal, de igazán intim kapcsolatot mégis egyedül a kokainnal ápol. Michael Dowse rendezőt azonban nem a fénykor érdekli, sokkal inkább a tragédiára koncentrál. Csak azért villantja föl nekünk Frankie-t a legmagasabb csúcson, hogy annál nagyobbnak érezzük a bukást, ami utána következik. Mert a bukás bizony nem várat sokáig magára és most már kedvünkre tobzódhatunk a képzavarban: a kábítószeren és alkoholon hízlalt halláskárosultság totális süketségbe torkollik, és ez letaszítja Frankie-t a magas lemezlóról. A keverőpultok Hendrixe Beethoven sorsára jut. A gyönyörű nők és gazdag férfiak persze azonnal odébállnak, hiszen egy süket Dj körülbelül olyan reményekkel nézhet a jövőbe, mint egy agydonor matematikus. Ebben a totális elhagyatottságban Frankie kénytelen szembenézni felszínes életével és a kokainfüggőség démonával. Erről a sorssal is dacoló akaraterőről szól a film, amely képes visszahozni valakit a pokoljárásból, és amellyel képes valaki újra megmászni a Dj világ csúcsát, süketen is, csak azért, hogy aztán így megújulva fölszívódhasson a névtelenségbe. Sajnos többnyire ugyanolyan didaktikus a történet, mint az én előző mondatom, de jobb pillanataiban mégis kellemes, mint egy jól sikerült videóklip, amely nem akar mondani semmi fontosat az életről, de azt legalább szépen teszi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8466