KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A James Dean-legenda

A kultusz kezdősebessége

Takács Ferenc

Altman elsőként forgatott portrét Jimmy Deanről, nemcsak dokumentálta, de hitelesítette és formálta is a mítoszt.

 

Kamaszfiú korában one-speed Dean-nek, „egysebességes Dean”-nek nevezték odahaza az Indiana állam-beli Fairmountban James Deant, a későbbi ikont és legendát. A becenév-gúnynév nem csupán szokatlan motorozási metódusát jellemezte találóan, hanem valamiképp egész életét és életvezetését is. James Dean mindenben ilyen volt: felvette a kezdősebességet, amit azután számítás és meggondolás nélkül, ésszerűen energiatakarékos sebességváltások mellőzésével fokozott az önpusztító végsebességig. (Legalábbis ilyennek látjuk az ikon és a legenda tükrében.)

A becenévre Robert Altman filmrendező, a későbbi élő klasszikus 1957-es dokumentumfilmjében emlékezik a kisváros motorkerékpár-boltjának tulajdonosa – tőle vette első motorkerékpárját a tizenöt éves James Dean. A film egyik vissza-visszatérő motívuma is ehhez kapcsolódik: a motorizált sebesség, az el- és újraindulás, az út, a mozgás és a rohanás (nem úticél híján, de végül is a semmibe).

Nyilván nem véletlenül. Ezt a régi-régi dokumentumfilmet nézve szinte önként adódik a felismerés: a rendező filmes pályájához éppen ez a tragikus végsebesség – és következménye: James Dean halála és kultikus feltámadása – adta meg a kezdősebességet. 1957 volt ugyanis az 1951 óta egy Kansas-beli iparvállalatnál oktató- és ismeretterjesztő filmeket gyártó Altman annus mirabilis-e, a kiugrás éve. A Dean-dokumentumfilm mellett ekkor készítette el első játékfilmjét, a The Delinquents-et (a duhajkodó, bulizó, bűnözésbe sodródó „delikvensekről” szóló munkát valamiért Áldozatok címen emlegetik nálunk), s ugyanebben az évben figyelt fel rá Alfred Hitchcock, s hívta meg rangos tv-sorozatába epizódot rendezni, hogy evvel elinduljon Altman televíziós pályafutása, amelyet aztán az 1968-as Visszaszámlálástól (Countdown), immár végsebességben, a korszakos játékfilmes életmű követett.

James Deant, akire Az Édentől keletre (East of Eden, 1955, Elia Kazan) és a Haragban a világgal (Rebel without a Cause, 1955, Nicholas Ray) fiatal főszereplő-sztárjaként figyelt fel a közvélemény, tragikus halála – 1955. szeptember 20-án autóbaleset végzett vele – egy csapásra kultikus ikonná tette, egy vallási hevületű „delírium” (ahogy a korabeli amerikai sajtó emlegette a dolgot) szentjévé és mártírjává magasztosította fel. Utolsó filmjének, a Dean halála után bemutatott The Giantnak (Az óriás) a fogadtatása valóságos apoteózis volt. (A kultuszok antropológus-kutatói előtt nem ismeretlen ez a jelenség, a tragikus halál mint a kultusz instant katalizátora: nálunk József Attilával és Latinovits Zoltánnal történt ugyanez.)

Altman dokumentumfilmje ehhez a kultuszhoz kétféleképpen járul hozzá. Egyrészt rögzíti, ami Dean életéről és haláláról tudható, azaz meditációs anyaggal szolgál a hívők számára. Másrészt – és ez az igazán érdekes – Altman maga is hívő. A film angol címe a The James Dean Story volt, míg magyarul A James Dean-legenda címen került forgalomba. A film valójában mindkettő: „sztori” és „legenda”, dokumentarista oknyomozás és tényfeltárás, de mitizálás is, a Szent és a Hős jelképi megalkotása. (A The Delinquents-ben is ez történt: a játékfilm főszereplője Dean fizikai megjelenését és öltözékét idéző színész, a film a kamasz-lázadás és beilleszkedés-zavar témáját variálja, s ebben valahová Marlon Brando 1954-es Vadja és az 1955-ös Palatábla dzsungel közé lövi be magát.)

A film mindkét minőségében érdekes. „Saját jogán”, dokumentumfilmként is: interjúk a rokonokkal, barátokkal és ismerősökkel, fényképek, Dean-filmek részletei, az élet helyszíneinek bemutatása, amatőr magnetofonfelvételek, Az Édentől keletre egyik kimaradt részlete, egy közlekedésbiztonsági oktatófilm interjúalany szerepében a gyorshajtás veszélyeire figyelmeztető (!) James Deannel – a film a legkülönfélébb dokumentumanyagok eredeti és fölényesen profi módon való egybeszerkesztése.

De teremtő munka, már-már szerzői film is: a dokumentáris és kvázi-dokumentáris anyagnak mítoszi történetté rendezése, a Hős pszicho-históriájának a megkomponálása, életének jelképes sorssá, sőt végzetté történő átköltése; beszámoló a születő mítoszról, egyben a mítosz megszül(et)ése. Az utóbbi minőségében különös lírai mű. Szimbolikus motívumok, a magányos fa, a diadalmasan magasba szárnyaló, majd holtan a földre hulló madár, az örökkön hullámzó végtelen tenger és a képen kívüli narrátor pátoszos szövege, megilletődött hangja – mindez időnként naiv rátétnek hat, de a dolgát végül is elvégzi, a „sztorit” sikerrel szublimálja „legendává”.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8445