KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fej vagy írás?

Magyar pite

Schreiber András

Lengyel Andor és Schilling Zoltán tinivígjátékával a botladozó „magyar zsáner” újból gödörbe lépett.

 

Schilling Zoltán producer-forgatókönyvíró hitvallása szerint a közönségfilmeknek egyszerű és biztos receptje van: végy egy amerikai mintára felépített forgatókönyvet, szerezz hozzá pénzt és stábot, végül adj hozzá néhány ismert arcot, és meglátod, zabálni fogják! A Fej vagy írás Schilling forgatókönyvéből, Lengyel Andor rendezésében készült. Amerikai pite, magyar módra. Nehéz lenyelni. Megakad a torkunkon és nem annyira a recept, mint inkább a szakács és a rossz minőségű hozzávalók miatt.

A gondok a sztorival kezdődnek. A kiindulópont nem lenne rossz: András, a mimózalelkű egyetemista fiú reménytelenül szerelmes a topmodell Mariannba. A „félénk vagyok, de hódítani akarok” sokat koptatott, de sokat ki is bírt alaphelyzete akár elegendő is lehetne egy tisztességesen szórakoztatni kívánó filmhez. Egy jól kitalált és felépített egyetemi legenda, az urbánus közeg, az egyetemi arcok kötelezően hozhatnák a poénokat – pop, csajok, satöbbi; haverok, buli, hanta.

A Schilling-Lengyel páros azonban egy-két kivételtől eltekintve kihagyja a ziccereket. Szórakoztató, a magyar egyetemi-kollégiumi mikrovilágba, ha úgy tetszik szubkultúrába bepillantást engedő komédia helyett gyenge tanmesét kapunk, pár poénnal megtámogatva. A történet mozgatórugója – ha beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről – nem az imádott nőért minden akadályt legyőző szerelem és a humor, hanem az érdek és a bénaság. Az elegáns szálloda konyháján gályázó Andrásnak sikerül megismerkedni az épp ott páváskodó Mariannal: az alkoholból bátorságot merítő fiú beájul a topmodell kocsija elé. A nő, hogy elkerülje a botrányt, hazacipeli a fiút, ahol félreérthető pózban fotó is készül róluk, a fiú barátjának köszönhetően. A bulvársajtó másnapi hírei végül a modellnek kedveznek: az unalomig ismert reklámarcot épp szerződéskötés előtt ejtené egy divatcég, ám a botrány ismét kelendővé teszi. A divatdáma tehát a helyzetet kihasználva látszatból járni kezd a fiúval, amíg a kontraktus meg nem köttetik. A történet végén azért persze győzedelmeskedik a szerelem, csak éppenséggel a fordulat oka nem derül ki. A szándék szerint romantikus vígjátékból hiányzik a romantika. Látjuk ugyan a két főszereplőt ilyen-olyan helyzetekben, de hiányoznak a bensőséges pillanatok. Nincs is mire rádöbbenni, legfeljebb arra, hogy a karakterekkel valami nagyon nem stimmel. Ugyanis a Keller János alakította András nem egyszerűen félszeg, hanem riasztóan unalmas is. Nem a kedvesen csetlő-botló, a „fej vagy írás; ha zöldre vált a lámpa, meglesz a szigorlatom” szerencse-szabályrendszere szerint botladozó hősök közül való ő, hanem a „nekem minden mindegy” gondolkodásmód nyüglődő szürke ficamfigurája. Az ilyen karakterekről nehezen képzeli el az ember, hogy képes meghódítani álmai asszonyát – nemhogy egy topmodell, de minden épkézláb nő messzire elkerüli. Hasonlóképp fals a Görög Zita által megformált Mariann is. Olyan ő, mint az LGT-dalban megénekelt Primadonna, teljesen üres.

A néző ellenérzéséről nem csak a rosszul megírt és rendezett karakterek tehetnek, de maguk a főszereplők is. A Görög-Keller jeleneteket nézve gyakran támad az az érzésünk, hogy egy brazil szappanopera jeleneteit látjuk, amatőr szereplőkkel. A mellékszerepeben senyvedve brillírozó Pindroch Csaba, de még a fanyar Havas „tanár úr” is (magát hozza: tanárt alakít) jobb sorsra (és filmre érdemes). No persze kétség sem férhet hozzá, Havas szerepeltetése, csakúgy, mint Görög Zitáé, nézőcsalogató reklámfogás, egyszersmind annak a jele, hogy a kereskedelmi adók a moziban is ringbe szálltak a nézettségért (az RTL-klubhoz leigazolt médiasztárok a Le a fejjel! című filmre csábították a nagyérdeműt).

Minden együtt van tehát, ami Schillingék szerint a sikerhez kell: pénz, paripa, fegyver. Csak a minőség hiányzik. Persze jól tudjuk, a mozi manapság egyre inkább a producerek és menedzserek művészete. Kellő píárral és magas kópiaszámmal (ez esetben 32 kópiával) egy rossz filmet is meg lehet etetni a közönséggel. Legfeljebb a moziból kifelé jövet emésztetlenül adja ki magából.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8457