KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kényszerszünet

Takács Ferenc

Ír film, mégpedig típusos, vagy – ezúttal felhőtlenül pozitív értelemben – tipikus darab: napjaink Dublinjában játszódik, afféle nagyvárosi kaleidoszkóp. Ezek a sorsok mind az átlag világába tartoznak, a mostanában fogyasztóvá avanzsáló, a lakótelepről a kertváros felé kacsingató dublini köznép jellegzetes figuráit látjuk: tengő-lengő fiatalokat, akik polcfeltöltői minőségben unatkoznak a szupermarketban, rendőrnyomozót, aki a bűnüldözés vad és brutális kalandorának képzeli magát, bankfiókvezetőt, aki elhagyja feleségét és összeköltözik egy fiatal lánnyal, tévést, aki a dublini élet durva és kegyetlen fonákjáról próbál műsort készíteni, fiatalkorú tolvajt, aki bosszút forral a rendőrség és a gazdagok ellen, autóbuszvezetőt, akit egy szerencsétlen baleset miatt elbocsátanak a közlekedési vállalattól...

Többnyire életük átmeneti pillanatában vannak: szünetben (intermission), vagy két feladat között (inter missions) – az eredeti cím szójátékos írásmódja, az InterMission is erre a kétféle értelemre utal. A film az ő életútjaik kaleidoszkópját forgatja: a képdarabkák egyre váratlanabb és zavarosabb alakzatokba rendeződnek, mígnem vissza nem áll valami nyugodtabb összkép. Hőseink végül – részben egymás segítségével, részben egymás ellenére – túljutnak a „szüneten”, életük vagy visszazökken a régi kerékvágásba, vagy új nyomra vált.

Mindezt a lassan megszokottá váló ír filmes erényekkel megspékelve kapjuk. Remek és szellemes dialógusok, a dublini démosz angolságának érdes zeneisége és utánozhatatlan humora – még némi altmani szabad improvizációt is kiérzünk a párbeszédekből. Kiváló ritmusban, könnyedén pereg a film, a váltások és visszaváltások menete hibátlanul hatásos. Remek a képvilág, a globalizációs glazúrral jól-rosszul befújt ír nagyvárosi táj.

Olyannyira, hogy már-már lélektelen profizmusra, patikamérlegen hideg fővel kimért rutinériára gyanakszunk. De aztán észrevesszük, hogy a könnyed felszín súlyosabb ügyeket rejt. Például a komikum és az önirónia – ismert ír védjegyek – ezúttal tudatosan és izgalmasan kísérleti módon, egyben teljességgel váratlanul a fiatal Formant, a Fekete Pétert és az Egy szöszi szerelmét idézi meg, az életet mint bumfordi csetlés-botlást. S a könnyed humorral szinte észrevétlen ellentétben a kaleidoszkóp minden fordulatát erőszak kíséri: utólag számoljuk össze, mégpedig meglepődve, hány pisztolylövés hangzik el a filmben, hány női orrot vernek be durva férfiak, hányszor verekszenek össze a szereplők, mennyi vér folyik és mennyi hullánk van a végén (mert még hulla is van). Könnyedség és komolyság, felhőtlen komédia és zsigeribb félelmek izgalmas elegye a film, jó szórakozás, egyben – ez se rossz közhely, s mindenképp ideillik – tartalmas időtöltés.

 

Kényszerszünet

InterMission – ír-angol, 2003. Rendezte: John Crowley. Írta: Mart O’Rowe. Kép: Ryszard Lenczewski. Zene: John Murphy. Szereplők: Colin Farrell (Lehiff), Kerry Condon (Pincérnő), Johnny Thompson (Az öregember), Cillian Murphy (John), Kelly Macdonald (Deirdre). Gyártó: Brown Sauce – Parallel Films. Forgalmazó: FF Film. Feliratos. 105 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8203