KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bíró és a hóhér

Kulcsár Mária

 

Náthás, gyűrött kabátú felügyelők divatja járja a krimik világában. Köhécselnek, vállukat vonogatják, pipáznak, közben mintegy mellékesen zseniális gondolatok pattannak ki agyukból. Bärlach felügyelő gyomorbajos. Konok, vén rendőr, ravasz, ha kell, gonosz, néha nagyon fáradt, de kitartóan küzd a végsőkig. Bravúros győzelmének kesernyés ízt kölcsönöz a tudat, hogy betegsége halálos, már csak egy évet élhet. Nemes ellenfél, árnyaltabb jellem divatos kollégáinál, hiszen őt Friedrich Dürrenmatt írta 1952-ben. A bíró és a hóhér bűnügyi kisregény, de a gyilkosságokat és nagy összecsapásokat bonyolult lélektani indokok motiválják, s az egészet átszövi az a sajátos dürrenmatti hangulat, melyben a fordulatos cselekménnyel egyenrangú hangsúlyt kap egy díszes markolatú tőr, vagy az ablakon lecsurgó eső.

Ezt a speciális atmoszférát mentette át adaptációjába Maximilian Schell, aki már bizonyította kiváló stílusérzékét az Első szerelem és A gyalogjáró című filmjeivel. Pontosan követi a regény fővonalát, még az eltérések is hitelesek: a forgatókönyvet maga Dürrenmatt írta, aki a filmben még el is játssza egy bohókás író szerepét. Schell láthatóan gondosan kidolgozott minden apró részletet, ettől kap értelmet és jó ritmust a fontos pillanatok és hangsúlytalan jelenetek váltakozása. A feszültség megteremtéséhez is nagyon ért, egy fotelban üldögélő férfit is váratlan és félelmetes látvánnyá varázsol. Segítenek ebben operatőrei (Ennio Guarnieri, Roberto Gerardi, Klaus König), akik az őszi svájci kisváros hangulatát is megteremtik szürke tónusú képeikkel, s olyan jól elhelyezett apróságokkal, mint a rezesbanda trombitáin tükröződő kopár fák látványa.

A szereposztás nemcsak parádés, de valóban találó. A főszereplő Martin Ritt (Magyarországon a Norma Rae és A jónevű senki rendezőjeként ismert, több évtized után Hans Bärlach szerepének kedvéért tért vissza eredeti foglalkozásához, a színészethez. Sajátos karakter, nagyszerűen játszik. A cowboyképű Jon Voight ezúttal elhiteti velünk, hogy igazi svájci segédrendőr. Robert Shaw, az örök intrikus is tud még újat mutatni, csak Jacqueline Bissetről derül ki (sajnos, nem először), hogy bájos arca mögött üresség kong. Egy érdekesség: a megölt rendőr hulláját Donald Sutherland játssza, nagyon jól. Egy igazi tehetség még a halottnak is jellemet ad.

Önálló gondolatokat hordozó alkotás ez a film vagy magas színvonalú illusztráció, vita tárgya lehet. Egy biztos: mestermunka.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7276