|
|
|
Láttuk mégRosszlányokHirsch Tibor
Már megint egy western-mutáns. Egy lány-western. És a műfaj szabályait már megint nem veszik komolyan. Pedig ez még nőnemű revolver-hősökkel sem volna lehetetlen: a lányok lőnének, lovagolnának, megtérve a szalonba, a hímnemű bártündér kitöltené nekik a whiskyt…
A Rosszlányok nagyon messze van a paródiától. A nők itt halálosan komolyan teszik a dolgukat szoknyában is, nadrágban is. A film javára írható: ha azt akarják, hogy nőnek nézzék őket, lecsatolják oldalukról a pisztolytáskát. Amikor pedig fölveszik, nem játszanak frivol játékot a szexszel. Megkeseredett prostituált- és pioneer-asszony karakter-vetületeik egyaránt igen tiszteletre méltóak, és a mese szerint jól meg is férnek egymással. Rosszlányok, de nem rosszalkodnak: a filmben nyoma sincs a huszárkisasszonyok operett-csintalanságának, sokkal inkább életnevelte, bot-, sőt ostor-csinálta amazonokról van itt szó, akiket ezzel együtt csak a film végére terelnek a körülmények – a férfiak coltjaitól hangos világ nyilvánvaló szomorúsága – a feminista önmegvalósítás tudatos útjára. A toleráns lánycsapat ráadásul házasságot is engedélyez egyik tagjának. A többiek, ahogy kell, továbblovagolnak.
A baj csak az, hogy a nőknek a western műfaji szabályok ellenőrizte mítoszában pontos helye van. Ha tehát a forgatókönyvíró új helyet talál nekik, akkor a régit valaki másnak kellene elfoglalni. Ha a film nem paródia, úgy a férfiak erre a helyettesítésre természetesen alkalmatlanok. Nem jók sem házitűzhely-őrzőnek, sem szépség-tisztaság szimbólumnak, sem az említett csókkal büntető-jutalmazó bártündérnek. Baj is volna, ha megfelelnének ilyesmire, mert akkor nem illene lelőni őket. Márpedig ebben a filmben hullanak, mint a legyek. Lám, a Rosszlányok a műfaj szabályaihoz nem, a vadnyugat-történelem bizonyos mögöttes tényeihez igenis igazodik. Férfiból – ott és akkor – sok volt, nőből kevés. A nőkre vigyázni kell.
Tényleg értékesebbek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1421 átlag: 5.4 |
 |
|
|
|
