KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rosszlányok

Hirsch Tibor

Már megint egy western-mutáns. Egy lány-western. És a műfaj szabályait már megint nem veszik komolyan. Pedig ez még nőnemű revolver-hősökkel sem volna lehetetlen: a lányok lőnének, lovagolnának, megtérve a szalonba, a hímnemű bártündér kitöltené nekik a whiskyt…

A Rosszlányok nagyon messze van a paródiától. A nők itt halálosan komolyan teszik a dolgukat szoknyában is, nadrágban is. A film javára írható: ha azt akarják, hogy nőnek nézzék őket, lecsatolják oldalukról a pisztolytáskát. Amikor pedig fölveszik, nem játszanak frivol játékot a szexszel. Megkeseredett prostituált- és pioneer-asszony karakter-vetületeik egyaránt igen tiszteletre méltóak, és a mese szerint jól meg is férnek egymással. Rosszlányok, de nem rosszalkodnak: a filmben nyoma sincs a huszárkisasszonyok operett-csintalanságának, sokkal inkább életnevelte, bot-, sőt ostor-csinálta amazonokról van itt szó, akiket ezzel együtt csak a film végére terelnek a körülmények – a férfiak coltjaitól hangos világ nyilvánvaló szomorúsága – a feminista önmegvalósítás tudatos útjára. A toleráns lánycsapat ráadásul házasságot is engedélyez egyik tagjának. A többiek, ahogy kell, továbblovagolnak.

A baj csak az, hogy a nőknek a western műfaji szabályok ellenőrizte mítoszában pontos helye van. Ha tehát a forgatókönyvíró új helyet talál nekik, akkor a régit valaki másnak kellene elfoglalni. Ha a film nem paródia, úgy a férfiak erre a helyettesítésre természetesen alkalmatlanok. Nem jók sem házitűzhely-őrzőnek, sem szépség-tisztaság szimbólumnak, sem az említett csókkal büntető-jutalmazó bártündérnek. Baj is volna, ha megfelelnének ilyesmire, mert akkor nem illene lelőni őket. Márpedig ebben a filmben hullanak, mint a legyek. Lám, a Rosszlányok a műfaj szabályaihoz nem, a vadnyugat-történelem bizonyos mögöttes tényeihez igenis igazodik. Férfiból – ott és akkor – sok volt, nőből kevés. A nőkre vigyázni kell.

Tényleg értékesebbek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=709