KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Kristin Hersch

Your Ghost

Bakács Tibor Settenkedő

Veterán porcelánbaba rúzsos ajkán csorog a dallam. Kikopott divatmütyür ő a leszakadt, kipingált verda műszerfalán. Kristin Hersh a 68-as hippi feeling maradéka, megtoldva az alternativitás izmusok feletti liberalizmusával. Ilyen vagyok, semmi különös, tehát figyelemreméltóan eredeti, különc és szabad.

Valóban, ha a róla készült videoklipeket bámuljuk egyre vastagodó unalmunkban, akkor Kristin Hersh személyisége valóságosnak tűnik a rock ornamentika homogén és kvázi létrendjében.

E hippi kommunákban felnőtt, sokáig a szövetruhát sem ismerő hölgy áttörte az imidzsképzés mérhetetlen uniformizmusát. Ebben segítette Michael Stipe, az R.E.M. énekese is, akinek csendes őrültsége, kezének lazacáramlást imitáló mozdulatai jól mennek a Kristin dülledt szemeiben lakozó naivsághoz. Példaképpen nézzük meg a Your Ghost (A Te szellemed) című videoklipüket.

A „nézzük meg” konkrét felszólítás, mert az esztétika, azon túl, hogy az unalomig hajtogatott műfaji szabályokkal terrorizálja e műfaj élvezőit, nemigen vállalkozott arra, hogy a képernyő mögé tekintsen, s a klipet felépítő képekről, azok kapcsolódásáról, filmes megoldásairól tűnődjön. Ehhez némileg joga is van, mert a receptszerűen készülő vizuális kisfröccsök nem kívánják meg az agy vérdúsabb működtetését. Barokkos unalom, s manír díszíti a szórakoztatóipar ezen termékeit. De pont ezért érdemes kiemelni a klipeken belüli deviáns mozgásokat. Például Kristin Hersh. Videója fekete-fehér. Lassan, lassan, a puritán életfelfogású, kálvinista hangszerelésű U 2-k szigorúan kötelező megjelenési formájává válik a színtelen videó, de még az utolsó pillanat előtt vagyunk.

Az anyag vizsgálatakor voltam szíves külön kiírni minden egyes snittet, ami nem volt könnyű. Nemcsak a vágások hihetetlen nagy száma miatt (kb. 4 percen belül 88 kép villan fel), hanem a snittek közötti kapcsolódások miatt. Áttűnések, egymásrafényképezések bonyolítják az egymásra keményen vágott fotográfiákat. Inkább fotográfia, mint mozgókép, annak ellenére, hogy a kamera folyamatosan mozog. Svenkek átlósan, horizontálisan húznak végig Kristin arcán, vetített szobabelsőkön.

A snitt-fotó megkomponáltsága és a kameramozgás puha hajlítása adja a dallamhoz szükséges lágyságot. A szöveg minimalizmusa miatt (Kristin szomorú, hogy szerelme – Michael Stipe – nem hívja föl telefonon, s ő is bizonytalan, felhívja-e a fiút, így inkább fohászkodik szelleméhez) az alapérzés közvetítése a cél. A szöveg verbális üzenete lényegtelen, ahogy a dudorászás, motyogás, sóhajtozás is inkább jelzés, mint üzenet.

Ehhez keresték meg azokat a szimbolikus tárgyakat, amelyek hasonló érzéseket keltenek. Látunk egy faliórát, lengő villanykörtét, telefon tárcsáját, kagylóját, falakon tükröződő esőfolyamokat, kulcsokat, amelyek tenyérben lapulnak, női nyelven fénylenek.

Különösen szép az a szobabelső, amelynek falán egy vetített város árnyképe remeg. Ez előtt énekel gitárral, széken ülve a páros. Tehát nem eljátszanak színészi szerepeket, hanem előadnak egy dalt, amelynek hátterében sejlik az érzés tárgyi világának negatív lenyomata.

Az operatőri munka mennyisége és bonyolultsága is csak akkor látszik, ha felbontjuk e képkriptát. Tulajdonképpen minden tárgy legalább három, ha nem több szemszögből van felvéve. Így a plánváltások mindig mást mutatnak, még ha tárgyuk mozdulatlanul ugyanaz is. Madárperspektívát rávágnak alsó gépállásra, a balról jobbra történő svenket visszafelé is lendítik. Így a képeken belüli mozgás adja azt a dinamizmust, amely nem zavarja a dallam líraiságát, nem üti agyon s nem gyúrja maga alá. Ezek szoktak lenni a hibák. A kép kemény expresszivitása így ellenpontozza, tehát erősíti a hősnő lelkében gomolygó érzéseket.

Kristin Hershék kikerülték a csapdákat, s talán ennek is köszönhető, hogy akusztikus hangszerelésű nótájuk a slágerlistán messze megelőzte a garázsból fémesedő brutálzenekarok pörölycsapásait. Nincs más dolgunk, mint leülni az MTV (nem a Nahlik-féle képmutogatósdi) elé, s élvezni a zenét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=705