KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar filmkönyvek nyomában

Balázs Bélát nem keresik?

Boros István

 

Balázs Béla több mint fél évszázaddal ezelőtt kiadott világhírű (és világsikerű) könyvének, A látható embernek az előszavában bebocsátást követelt a film számára, bebocsátást „az elmélet szent csarnokaiba”, az Akadémiába, de mindenekelőtt: „A filmművészet kér helyet”, – írta – „szót, képviseletet a klasszikus művészetek között.” Akkor és azóta sok minden történt. Voltak, akik megvetették a filmet, voltak, akik rajongtak érte. S voltak, kik busás haszonra tettek szert az „álomgyár” jövedelmeiből, s voltak, kik a „legfontosabbnak” tartották minden művészetek között. Akár ezt, akár azt az oldalát tekintjük végig a film történetének, annyi bizonyos, hogy a film több évtizedes szabadságharca eredményeképpen kivívta magának a „polgárjogot” a művészetek közt. Az évtizedek során az egyetemes filmművészet az emberiség kultúrájának szerves részévé vált. Ma már igen kevesen vannak, akik tagadják a filmművészetet. A többség elismeri. Balázs Béla óhaja tehát teljesült. Legalábbis papíron. Azaz, hogy…

Egy-egy ország filmkultúrájának minőségét több dolog határozza meg. Egyik ilyen jelentős, meghatározó tényező a filmről – s általában a vizualitásról – szóló írásos kultúra állapota, magyarul és röviden: a filmkönyvkiadás helyzete. Ha körülnézünk a házunk táján, akkor minden különösebb tanulmányozás nélkül megállapíthatjuk, hogy filmkönyvkiadásunk elmaradott. Ez a tény kivált szembetűnő a magyar filmművészet magas színvonalának fényében. Kivált akkor, ha tudjuk, hogy ma Magyarország minden egyes lakosára évente hat mozilátogatás jut; kivált, ha figyelembe vesszük, hogy gyermekeink milyen hatalmas időmennyiséget töltenek el a képi „nyelvvel” való megismerkedéssel, még mielőtt iskolába járnának, és így tovább.

Másfelől viszont azt is tudjuk, hogy – jóllehet nem a filmkönyvkiadás az egyetlen elmaradott területe filmkultúránknak (lásd filmoktatás, filmklub-mozgalom stb.) – mégis rendkívül fontos. Hiszen ha – a maga eszközeivel – csak arra törekedne könyvkiadásunk, hogy megismertesse az egyetemes filmkultúra eddig felhalmozott értékeit a magyar olvasókkal, akkor is lenne munkája, évekre.

Persze vágyaink és lehetőségeink között nehéz összhangot teremteni. Számolnunk kell a tényekkel. Tény, hogy hazánkban a filmkönyveknek nincsen kiadója. A Corvina Kiadó foglalkozik a képző- s iparművészeti kiadványokkal, a zeneművészet bemutatója a Zeneműkiadó. A filmművészet (és a színház) jószerivel árválkodik. Igaz, két kiadónk, a Gondolat és a Magvető foglalkozik filmkönyvek kiadásával is, de – ahogy mondják – nem főprofillal. Megintcsak tény, hogy ez a két kiadó 1981-ben 1–1 (azaz egy-egy) filmkönyvet adott ki. (Ebben az évben hazánkban összesen 7910 mű jelent meg.) Ami a kiadások ütemét illeti: a Gondolat Könyvkiadó 1957 és 1980 között – minden rangú és minden fajta kiadványt beszámítva – 43 filmkönyvet adott ki. Ismerve a közeljövő terveit, megállapítható, hogy negyedszázad alatt nem egészen 50 mű kerül kiadásra.

Riportunk, összeállításunk célja, hogy megismertessük filmkönyvkiadásunk jelenlegi helyzetét, és – reményeink szerint – segítsük elmaradottságának fölszámolását.

 

 

Bizonyos tények:

1. Balázs Béla filmmel kapcsolatos művei közül ma egyetlenegy sem vásárolható meg magyarországi könyvesboltban. Könyvtárakban még itt-ott föllelhető egy-egy kötet, ha a megmaradt példányokat máig nem lopták el. Arcpirító, hogy egyik legfontosabb műve első magyar nyelvű kiadása idején, 1958-ban, hiányosan, csonkán látott napvilágot.

2. Egyesek szerint idehaza egyáltalán nem lehet filmekkel foglalkozó könyveket vásárolni, mások szerint az is sok, ami még az üzletekben található. Ám a hatvanas évek derekáig megjelent alkotások nyomtalanul eltűntek, még az antikváriumokban sem bukkannak fel.

3. A kiadók, a terjesztő vállalatok és a nyomdák „Bermuda-háromszögében” valahol mindig elvész a könyv. A mai korban nevetséges, hogy egy könyv megjelenésére egy vagy több esztendő alatt kerüljön sor.

4. Egzakt piackutatás nincs, a terjesztő vállalatok közvetett eszközökkel próbálkoznak. A könyvek menedzselése, reklámozása hatástalan.

5. Nemcsak Nyugaton, de a Szovjetunióban, Lengyelországban és az NDK-ban is óriási népszerűségnek örvendenek a filmkönyvek. Miért lennénk mi kivételek? Miért nem üzlet nálunk a jó könyv?

 

 

Könyv-Sziszifuszok

 

Hazánkban a filmkönyvkiadás területén az egyik legfurcsább sziszifuszi munkát a Magyar Filmtudományi Intézet végzi. A kézirat gyanánt terjesztett, saját és fordított művekből álló Filmművészeti Könyvtár immáron 70. köteténél tart. Ám a bevett gyakorlat szerint egy-egy művet csupán 300 példányban „állítanak elő”. (A hetven kötet tehát összesen 21 ezer példányt jelent.) Évekkel ezelőtt az intézet még szerzői jogdíjbeli problémákra hivatkozhatott. Ma már ez enyhén szólva nem érv.

Karcsai Kulcsár István, az intézet tudományos munkatársa:

– Intézetünk 1957-ben alakult. Ezt megelőzően alig beszélhetünk magyarországi filmkönyvkiadásról. A kiadók ugyanis ezzel nem foglalkoztak, így az intézet egyik kényszerű feladata lett. Sajnos a helyzet azóta nem sokat változott. A kiadók érthetetlen módon húzódzkodnak a filmkönyvektől. Márpedig az intézet nem könyvkiadó. Az eredeti elképzelés az volt, hogy kialakítunk egy állandó kapcsolatot a kiadó vállalatokkal. Mi rendszeresen léptünk föl kezdeményezőként, de csak állandó visszautasításban volt részünk. Hol papír-hiányra hivatkoztak, hol profilidegenségre, hol eltérő elképzelésre. Így kénytelenek voltunk megkeresni a Népművelési Propaganda Irodát és velük együttműködve jelentetni meg kismonográfiáinkat. Eddig harminc kötet látott napvilágot, egyenként 10–15 ezres példányban. Az igényekre és a sikerre jellemző, hogy állandó utánnyomásra van szükség.

Miben látja a filmkönyvkiadás legnagyobb hibáját?

– A kiadóknál nincsenek olyan szakszerkesztők, akik a filmkönyvkiadás hiányosságaira nagyobb figyelmet fordítanának. Az ilyen kiadványokat sajnos mellékesnek veszik. Már többször fölajánlottuk, hogy a Filmművészeti Könyvtár hetven kötete közül átadunk néhány darabot, de nem rajongtak az ötletért. Változatlanul várjuk a kiadók jelentkezését és természetesen mi is jelentkezünk, ha van mivel. De az igazi kapcsolat akkor alakulhatna ki, ha a kiadók érdeklődést és bátorságot mutatnának!

 

 

Őrlődve

 

A magyarországi filmkönyvkiadást két „cég” tartja kezében. Az egyik a Gondolat, a másik a Magvető Könyvkiadó. Már első ránézésre is látszik a két vállalat közötti profilkülönbség. A párhuzamos tematika így méginkább összekuszálja az amúgy is rendezetlen vonalakat. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a nehezebb gazdasági körülmények miatt az utóbbi esztendőben a Magvető leállt a filmkönyvek megjelentetésével. Így – azt lehetne mondani – a piac a Gondolat ölébe hullott.

Vészits Ferencné, a Gondolat Kiadó felelős szerkesztője; a filmkönyvek szerkesztési munkáját a 60-as évek elején kapta kézhez:

– Nagy energiával és céltudatos kiadói politikával kezdtünk neki a munkának. Sorra adtuk ki a filmművészettel kapcsolatos alapkönyveket. A magyar film történetét Nemeskürtytől. Gregor-Patalas átfogó alkotását, A film világtörténetét. Megjelentettünk Az édes élet címmel egy gazdag forgatókönyvkötetet. Rendező-portrékat adtunk közre. Balázs Béla munkája is ebben az időszakban jelent meg. Kiadványaink egyértelműen sikeresek voltak, nem maradt nyakunkon egyetlenegy példány sem. 1973-tól adjuk ki a Szemtől szembe sorozatunkat. Ma gyakorlatilag ez az egy kiadványunk foglalkozik filmmel. A többi filmtárgyú munka megjelenése teljesen esetleges.

Mi az oka a kezdeti lendület utáni megtorpanásnak?

– Az induláskor, tehát a hatvanas években az ismeretterjesztésben minden új volt. Azóta a kezdeti két-három ezres példányszámhoz viszonyítva nőtt ugyan a példányszám, de kevesebb könyvet jelentetünk meg.

Vajon miért ilyen elhanyagolt a filmkönyvkiadás?

– Az ismeretterjesztésen belül, sajnos nagyon kevés hely marad a filmre.

De Nyugaton egyértelmű üzleti siker a filmkönyv. Csak nálunk nem lenne az?

– 1970 és 75 között szerintem idehaza csökkent az érdeklődés, de ma újra van igény ezekre a kiadványokra.

Miközben az üzletekben nem lehet megkapni Balázs Béla alapvető filmesztétikai műveit.

– Sajnos, ez van.

A Filmtudományi Intézet által már lefordított és kézirat gyanánt terjesztett Filmművészeti Könyvtár egyes darabjait csak után kellene nyomni.

– Sajnos, az utánnyomási igény oly nagy, hogy a filmkönyvekre nem marad hely.

De ha Önök szerint ma újra van igény a filmkönyvekre, miért nem próbálják kielégíteni az igényeket?

– A munkához mindenekelőtt föl kell mérni az igényeket, mert közben fölnőtt egy új generáció. És ezt a munkát csak szisztematikusan lehet elvégezni. Arról már nem beszélve, hogy ma nagyon kevesen írnak jól és szépen a filmről.

A beszélgetés itt félbeszakadt. A homályos és bonyolultabb kérdések megválaszolását a kiadó igazgatója, Siklós Margit vállalta:

– Véleményem szerint nem vált hiánycikké egyetlen filmkönyv sem, amelyik az utóbbi esztendőben jelent meg. Ugyanakkor a filmmel foglalkozó lapok és folyóiratok sem tettek sokat az ilyen könyvek népszerűsítéséért. Két területen, a színházi és filmkönyvekkel kapcsolatban, eddig semmiféle segítséget sem kaptunk. Úgy tetszik, ez bűvös kör! De mindenképpen javítani fogunk kiadási politikánkon, ha valóban igaz, hogy egyedül maradtunk a piacon. Ugyanakkor ennek anyagi konzekvenciáit is vállalni kell. Kiadónk ugyanis a kulturális alapból még egy fillért sem kapott.

Mit tehet a kiadó azért, hogy Balázs Béla munkásságát és a film szellemiségét ért csorbát kiküszöbölje?

– Ez nem jelent különösebb gondot. A kérdés, azt hiszem, könnyen elintézhető, hogy az üzletekben újra kapni lehessen Balázs Béla alapműveit.

Az mondják, hogy a kiadónak az sem éri meg, ha túl alacsony, és az sem éri meg, ha valamelyik könyvet túl magas példányszámban adja ki.

– Sajnos, nem igaz, hogy minél magasabb példányszámban jelenik meg egy könyv, az annál olcsóbb lenne. Ugyanis a magasabb példányszám nagyobb ráfizetést jelent. Igaz, a példány költsége kisebb, de a ráfizetés abszolút összege nagyobb. Az illusztráció pedig tovább növeli a kiadásokat. Márpedig ki látott filmkönyvet kép nélkül?!

Ön szerint mi a filmkönyvkiadás legnagyobb hibája?

– Manapság a filmszakmával együtt őrlődik a filmkönyvkiadás is. Ugyanolyan a helyzet, mint általában a magyar művészfilmek esetében. Nincs kifutásuk ezeknek az alkotásoknak a hazai közönség előtt. Ami pedig a szakkönyveket illeti, azok nem az átlagos nézőnek készülnek.

 

 

Meghúzott nadrágszíj

 

1981-ig a Magvető Könyvkiadó is foglalkozott a filmkönyvek kiadásával. Hegedős Mária főszerkesztőé a szó:

– Nálunk az Ötlettől a filmig sorozat jelentette a filmkönyveket. Hogy ezt most megszüntettük, ennek több oka van. Elsődleges feladatunk az élő magyar irodalom megjelentetése. Ezt persze nem vettük nagyon szigorúan, mert minden olyan művel foglalkoztunk, amellyel úgy éreztük, hogy szolgálhatjuk a kultúra terjesztését.

A gazdasági helyzet mennyire befolyásolta a sorozat elhalását?

– Általában azt mondhatom, hogy valamennyi – nem szépirodalmi – sorozatunknál gazdasági okok miatt meg kellett húzni a nadrágszíjat. Az Ötlettől a filmig esetében azért is döntöttünk úgy, hogy nem folytatjuk tovább, mert egyrészt a kiadványok nem folyamatosan, inkább ötletszerűen, esetlegesen jelentek meg. Másrészt pedig csak akkor lehetett összeállítani ezeket a köteteket, miután már elkészültek a filmmel. Ekkor lett végleges a film forgatókönyve, ekkorra készültek el a standfotók stb… És természetesen a nyomdai átfutás miatt a könyv csak a film bemutatását követő egy, másfél év múlva került a boltokba: elveszítve így aktualitását.

–– Mégis a sorozat legmagasabb példányszámát, 15 200-at, a Balázs József Magyarok című filmjéről készült összeállítás érte el. Nem ellentmondás ez?

– Ez a maga nemében „kirívó” eset. Ami azzal is magyarázható, hogy a könyv megjelenésének időpontjában (1978) Balázs József már „befutott” író lett.

A filmkönyvkiadás területén mégis miben tudna továbbra is segíteni a Magvető Kiadó?

– Úgy érzem, többet használunk azzal, ha a forgatókönyvek és egyéb összeállítások helyett az egyes filmek irodalmi alapanyagát adjuk ki. Nekünk izgalmasabb a regény. Az emberek is olvasni szeretnek. Olvasmányt akarnak és nem összeállításokat. De nyitva áll a kiadó mindenki előtt, aki a film vonatkozásában szellemi izgalmat tud nyújtani. Éppen ezért örömmel fogjuk megjelentetni Nemeskürty Istvánnak Magyar film magyar kultúra című filmtörténeti munkáját.

Jelentkeztek más szerzők érdekes elképzelésekkel?

– Nem nagyon. Szerettük volna, ha Gyorsuló idő című sorozatunkban is lenne film témájú kötet. De vagy nem kaptunk megfelelő javaslatot, vagy ha igen, a szerző nem teljesítette ígéretét.

 

 

Kilenc hónap

 

Mielőtt a filmkönyvek világában tovább kalandoznánk, nem árt röviden vázolni, hogy a terjesztő vállalat miért is olyan nagy „úr” a piacon. Leegyszerűsítve a helyzet a következőképpen fest: a kiadó elhatározza, hogy X. szerző művét megjelenteti, mégpedig 15 ezer példányban. A könyvet beépíti tervébe. Az alkotásról készül egy egyoldalas ismertető, amelyet elküld a terjesztő vállalatoknak. A vállalatok tájékoztatják boltjaikat és előzetes javaslatot kérnek az üzletvezetőktől: szerintük – tapasztalataik alapján – hány példányt tudnak majd eladni X. könyvéből. A központba visszaérkeznek a válaszok, melyeket összegeznek, majd az adatok ismeretében a terjesztők és a kiadó leülnek egyeztetni. Előfordul, hogy a terjesztők azt mondják, nekik X. könyve 30 ezer példányban kell. De az a gyakoribb, amikor kijelentik: a műből 15 ezer helyett csak 4 ezret vesznek át. Erre a kiadó tovább érvel és licitál. Végül valahogy a két határérték között megegyeznek. Vagyis a kiadó egyetlenegy példánynyal sem adhat ki több könyvet, mint amiben a terjesztő vállalattal megegyezett. Igaz, a kockázat a terjesztőé, hiszen neki nyolc napon belül minden darab könyvet ki kell fizetnie.

Az Állami Könyvterjesztő Vállalat feladata, hogy ellássa a fővárosi könyvesboltokat. A már ismertetett tények és az így elképzelhető lehetőségek ismeretében hallgassuk meg az ÁKV beszerzési osztályának csoportvezetőjét, Kertész Gábornét:

– Hazárd dolog lenne azt állítani, hogy nincs érdeklődés a filmkönyvek iránt. De ugyanakkor azt is látni kell, hogy a film viszonylag rövid ideig él, vagyis addig, ameddig a mozikban játsszák. Így pedig a filmet nem lehet követni a könyvvel. Hiszen ennek átfutási ideje annyi, mint egy gyermek megszületésének ideje.

Ismeretei szerint milyen típusú filmkönyveket keresnek az olvasók?

– Szerintünk elsősorban az egyes filmek irodalmi alapanyagát. Például amikor a mozikban játszották a Mephisto című filmet, akkor jelentette meg az Európa Kiadó Klaus Mann azonos című regényét is. Meggyőződésünk, hogy az emberek az ilyenfajta műveket kívánják és nem kíváncsiak a szakmai részletekre.

–– Mi a véleménye a kiadó filmkönyv-próbálkozásairól?

– A Magvető az Ötlettől a filmig sorozata érdektelenné vált, mert megjelenése nem érhette el a filmet. A kiadó inkább missziós feladatot vállalt a megjelentetésével. A Gondolat Szemtől szembe sorozatának fogadtatása is hullámzó volt. Bár ebben nemcsak filmtárgyú műveket adnak ki.

Mégis mi a legnagyobb hiba ezen a téren?

– Nem érezzük, hogy mi hibádzik. De valahogy olyan lehet a filmkönyvek helyzete, mint mondjuk a Film, Színház, Muzsika című lapnak a szerepe a Filmkultúráéhoz viszonyítva.

A magyar filmtörténetnek nemzetközileg elismert teoretikusai vannak, akik a filmről igen kitűnő stílusban írtak: Hevesy Iván, Gró Lajos, Balázs Béla. Miért nem lehet ma Magyarországon megkapni Balázs Béla műveit?

– Ön szerint hány ezer példányban fogyna el? Nem akarok nagyon pesszimista lenni, de ha megjelenne, szerintem egy-két értelmiségi vásárolná csak meg, és az egyetemisták a bölcsész-kar környékén.

Nem valószínű, hogy egy művészeti ág alapművei néhány embert érdekelnének. A film, a filmművészet jelentős mértékben formálja korunk szellemi arculatát. Ma Magyarországon körülbelül 61–67 millió mozijegyet váltanak, évente. Végeznek valamilyen előzetes piackutatást?

– Nálunk úgynevezett okkutatás folyik. Amikor visszamenőleg figyeljük meg az egyes művek sikerét vagy sikertelenségét. Bár tudjuk, hogy ez semmiképpen sem pótolja az előzetes piackutatást, de hát nincs ehhez megfelelő apparátusunk. Ha például Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése végezne is ilyen jellegű munkát, ez sem lenne elég ösztönző a kiadóknak. Ők biztosabb piacra akarnak menni.

Üzlet a filmkönyv?

– Nem.

Miért?

– Mert a filmkönyv iránt szűk és behatárolható a kereslet.

A mozik egyikében-másikában könyvet is árulnak. Milyen eredménynyel?

– Nagyon rosszul megy az árusítás. És inkább csak szépirodalmat forgalmaznak.

Nyugaton miért üzlet a film-könyv?

– Szerintem ott sem az. Csak éppen a kiadók a sikerkönyveken elért profitjukból finanszírozzák ezeket a kiadványokat.

Nem lehetne felcsigázni az érdeklődést a filmkönyvek iránt?

– Az emberek könnyen manipulálhatók. Mert ha a tévé, mondjuk a Stúdió ’82-ben, megemlít egy könyvet, elindul a lavina.

Filmfesztiválok alkalmával próbálkoztak-e már filmkönyvek árusításával?

– A vidéki terjesztés a Művelt Nép feladata.

Tartottak-e esetleg a raktárkészletből kiárusítást?

– A jelenlegi kaotikus állapotok miatt erre egyelőre nem kerülhet sor. De biztos, hogy az év végéig átvizsgáljuk raktárainkat.

 

 

Publicity

 

A könyvterjesztés vidéki feladatait a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat látja el. Könnyen belátható, hogy mint ilyen, meghatározója az ország könyvellátásának. Preszter Sándor igazgató válaszol a filmkönyvek terjesztésével kapcsolatos kérdésekre.

Üzlet-e ma Magyarországon a filmkönyvterjesztés?

– Egyáltalán nem az. Azt mondhatom, hogy történelmi okok, a Horthy-éra kultúrpolitikája és az ötvenes évek sematizmusa miatt nem alakult ki Magyarországon filmkultúra. Így a filmkönyv kiadásának sincsenek hagyományai. A film sokáig nem volt művészet, csak a szórakoztatást szolgálta és ez a szemlélet akadályozta a filmkönykiadást és -terjesztést. Így nagyon nehéz a munkánk, pedig nekünk többek között az is a feladatunk, hogy ne csak eladjunk, hanem keltsük fel az érdeklődést is.

Milyen ma a filmkönyvterjesztés helyzete?

– A 15 évvel ezelőttihez viszonyítva a példányszám toronymagasan megnőtt.

Hogyan lehetett ezt elérni?

– Föl kellett kelteni az igényeket. Ebben a televíziónak van óriási szerepe. Az alkotói sorozatoknak, illetve a Stúdió ’82 adásainak.

Hogyan lehetne továbblépni?

– Csak úgy, ha a filmszakma is segítene. Mondok egy példát: megállapodást kötöttünk a Hanglemezgyárral, hogy a könyvesboltok egy részében hanglemezt is árusítunk. A kezdeti 180 ezerről 1millió forintra nőtt a forgalom. Ezt csak közös kockázatvállalással lehetett elérni. Tehát ha a filmszakma előrelépést akar, akkor információkat, ismertetőket kell a rendelkezésünkre bocsátania. Ehhez pedig az szükségeltetik, hogy ne kívülállóként figyeljék a helyzetet, hanem szálljanak ők is harcba. Bár a filmesek befelé fordulása lassan oldódik. Már kevesebb a kényes kérdés. Nincsenek gyártási titkok.

Mi történne, ha beszállnának a harcba?

– Nézze: aki filmkönyveket ír, az egy szűk, érdeklődő rétegnek ír. Vagy magának a szakmának. A filmesztétika pedig Magyarországon nem bevett, közhasznú dolog. El kellene érni végre ahhoz, hogy a vásárló megvegye valamelyik könyvet, abban ne csak a terjesztő legyen érdekelt.

Es ehhez mi kellene?

– Publicity.

Hogyan lehetne létrehozni az együttműködést?

– Nagyon nehéz kialakítani a kapcsolatot. Mivel eltérő a filmszakma és a könyvszakma szerkezete, érdekeltsége. De az a véleményem ha a filmszakmának érdeke lenne a filmkönyvek megjelenése, akkor jelentkeznének a könyvszakmánál.

Hogyan érti Ön azt, hogy a filmszakmának nem érdeke a könyvkiadás?

– Úgy, hogy a szakmán belüli csoportok egyikének-másikának érdeke a jó, színvonalas filmkönyv. De az egésznek már nem. Ezt pedig csak együttműködéssel lehetne megszüntetni.

Nem vagyok biztos abban, hogy a filmszakma egészének nem érdeke a színvonalas filmkönyvkiadás. Sőt. Ráadásul a filmművészet sem egyenlő csupán a magyar filmművészettel. Mindazonáltal ön szerint ez lenne a megoldás?

– Nem biztos! De mindenesetre egy lehetőség.

Szívesen foglalkoznának Önök filmkönyvekkel?

– Mindenben van fantázia. A filmkönyvben is. Csak el kell adni.

Minden esztendőben megrendezik Pécsett a Magyar Játékfilmszemlét. Veszprémben kétévente a tévétalálkozót. Miskolcon a rövidfilm-fesztivált. Próbálkoztak-e azzal, hogy ilyen alkalmakkor könyvsátrakat állítsanak föl? Esetleg már régebben megjelent, de még raktáron levő filmkönyveket dobnának újra piacra?

– Sajnos nagyon kicsi a választék és nincs mivel jelentkezni.

Volt arra már példa, hogy könyvsátrakat állítottak föl valamelyik fesztiválon?

– Egyszer próbálkoztunk ezzel, de a könyvbizományos csak 200 forint értékű könyvet árult ki. És többet nem volt hajlandó kimenni. Neki ez nem üzlet. Meg különben is egy ilyen fesztiválon senki sem vásárol könyvet. Mindenki csak rohan.

S nem lehet a filmkönyveket jobban reklámozni?

– Az évi reklám- és propagandaköltségünk a bruttó forgalom egy százalékát nem lépheti túl. Ezért csak úgy lehetne megoldani a problémát, ha a kockázatot megoszthatnánk valakivel. Erre jó példa a MOKÉP-pel tartott közös akció. Mert ha a film megjelenésével együtt jelenik meg a könyv, akkor biztos sikerre lehet számítani.

Mi a végső konklúzió?

– Egyedül nem megy! Illetve csak így megy a filmkönyvterjesztés, ahogy most.

 

 

Rossz struktúra

 

Nemeskürty István úgy is, mint a Budapest Filmstúdió igazgatója és úgy is, mint több rendkívül sikeres filmtárgyú könyv szerzője, igazán értője és szenvedője a filmkönyvkiadásnak. Véleménye szerint a probléma gyökere innen ered:

– Akiknek lenne szavuk és lehetőségük, hogy tegyenek valamit a helyzet javításáért, azok gyanakodnak, idegenkednek a filmtől. Nem szeretik a filmet, a magyar filmet. Nem törődnek vele, nem tartják fontosnak.

Mi a gyanakvás oka?

– Hogy annyi siker és eredmény után is, a nagy tömegek számára a filmnek még mindig szórakoztató funkciója van. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy Magyarországon hozzávetőlegesen 10–15 ezer azoknak a száma, akik állandó filmkönyvvásárlók.

Mire alapozza ezt a véleményét?

– Arra, hogy Magyarországon a rosszul forgalmazott művészi filmeket is 2–300 ezren tekintik meg. Ennek a közönségnek 5–10 százaléka pedig biztosan vesz filmkönyvet.

A vevőkben, olvasókban lenne a hiba?

– Semmiképpen. A legfontosabb művészeteket oktatják az iskolákban. Ezek közül is hál’ istennek még a magyar irodalom tanítása vezet. A többi művészeti ágat viszont egyre hanyagolják, a lista legalján a film és a színház szerepel. Ebből pedig az következik, hogy a vásárlók elsősorban irodalomcentrikusak, azaz szépirodalmi könyveket keresnek. Az egyéb típusú munkáknál annak arányában csökken az érdeklődés, amennyire nem tanítják az illető művészeti ágat az iskolában. Amíg tehát a film nem kapja meg az őt megillető helyet és rangot az iskolai tananyagban, az előbb említett gyanús állapot fönnmarad.

De hát a középiskolában tanítják a filmesztétikát?

– A filmesztétikai oktatás teljesen ellaposodott, formálissá vált. Amíg a szűk óraszámok között a magyar tanárnak kell megválasztania, hogy mit oktasson: régi magyar irodalmat-e vagy Eizenstein munkásságát, az előbbit fogja favorizálni és erre egy rossz szót sem lehet szólni. Itt alapvetően a struktúra rossz. Azon kell változtatni.

A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál járva megkérdeztem, miért nem rendeznek a filmfesztiválok alkalmából akár a meglevő készletekből is, könyvvásárt. Azt válaszolták: nincs rá igény. Különben is a kockázatot egyedül nem vállalhatják. Számíthatnának-e a filmgyár támogatására?

– Mindenképpen. Azt hiszem, semmi akadálya annak, hogy a fesztiválokon könysátrakat állítsanak föl, ebben pedig mi is tudnánk segíteni.

 

 

Nem keresik Balázs Bélát

 

Végezetül látogassunk el Budapest két könyvesboltjába, amelynek polcain – a többi üzletéhez képest –-állandóan megtalálhatók a filmkönyvek.

A Lenin körúti Táncsics boltban Ádám Ibolya üzletvezető mondja:

– Rendkívül népszerűek a Népművelési Propaganda Iroda és a Filmtudományi Intézet kiadványai. Azt mondhatom, féléven belül minden új kiadvány elkel. Úgy gondolom, többek között azért is, mert megfelelő a könyv ára. Éppen ezért mindig utánrendelésre van szükség.

Mi a véleménye a filmkönyvekről?

– Sajnos sem a kiadók, sem a terjesztők nem foglalkoznak vele túlzottan.

Keresték már az üzletben Balázs Béla filmmel kapcsolatos valamelyik művét?

– Nem. Még soha.

Mit gondol, ha lehetne kapni, vinnék?

– Azt hiszem, hogy a szájpropaganda alapján is elfogynának ezek a könyvek.

Azt mondták nekem az ÁKV-nál, hogy a bolt egyik specialitása a filmkönyv. Végül is mitől speciális ez az üzlet?

– Három esztendővel ezelőtt a FÖMO és a MOKÉP megállapodott abban, hogy berendeznek egy kirakatot, amelyben egy-egy plakátot, könyvet helyeznek el, népszerűsítve ezzel a filmbemutatókat. Sajnos néhány hónappal ezelőtt ez valahogy elmaradt.

Nyűg a vállukon?

– Nem hiszem, ők kezdeményezték a kirakat berendezését.

A korábbiakhoz képest van-e valamilyen változás a filmkönyv területen?

– Érzékelhető változás nem tapasztalható.

Hány filmkönyvet adtak el 1981-ben?

– Összesen 4250 darabot. Ez huszonötféle kiadványt jelent.

A Rákóczi úti Könyváruház üzletvezetője Horváth János.

– Gyakorlatilag csak a Népművelési Propaganda Iroda kiadványai találhatók meg a polcainkon. Egy-két kötet az Ötlettől a filmig sorozatból. Viszont nagyon jól fogy a Filmlexikon, amelyből újra és újra kell rendelni.

Milyen a filmkönyvek iránt az érdeklődés?

– Szerintem nagyon élénk. A közönség viszi a könyveket. Nem véletlen, hogy a hanglemez-árusító pult mellett helyeztük el valamennyit, hiszen leginkább az ifjúságot érdeklik a filmes kiadványok. Az idősebb vásárlók elsősorban az emlékiratokat keresik.

Keresték már a boltban Balázs Béla műveit?

– Nem.

S ha kapható volna, az ön megítélése szerint, lenne iránta érdeklődés?

– Erre a kérdésre inkább nem válaszolok.

Lehet-e valamelyes változásra számítani?

– Remélem, a filmsikerek fölkeltik az érdeklődést a filmkönyvek iránt. Szeretnénk hinni a magyar film reneszánszában, amely nemzetközi rangot is jelentene.

Ehhez talán már csak annyit kellene hozzáfűznünk, hogy mi a magyar filmkönyvkiadás hasonló sikerében is szeretnénk hinni. Mindez talán nem egészen idealista reménykedés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 02-06. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7052