KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Oktalan áldozatok

Lalík Sándor

 

A kiszámíthatatlan, véletlenszerűen bekövetkező tragédia – sajnos – mindennapi életünk része, de nehezen megragadható a művészi ábrázolás eszközeivel. Kinosita Keiszuke, a hazájában ismert, nagy múltú filmrendező sem törekszik erre: a filmbeli fiatalember értelmetlen halála csupán indukálója közérdekű mondandójának.

A japán élet- és filmritmus jegyeit viselő lassú tempójú, epikus mű különböző ábrázolásmódokat használ a lírai kisrealizmustól az agitálóig, s ez meglehetősen eklektikussá teszi. A film első fele – talán a rendező legutóbbi tévés munkáinak hatására? – kamarajáték, mely a maga (nem szükségszerűen) egyszerűbb eszközeivel, bensőségesebb játékfelfogásával, a viszonyokat sematizáló képletével, a szélesebb összefüggésekre való kitekintés nélkül tárja elénk egy kiscsalád és környezete idillikus nyugalmát. Váratlan esemény – fiának oktalan halála – összeroppantja az apát. Ugyanakkor ez a tragédia készteti arra, hogy mások oktalan szerencsétlenségével is foglalkozzék, összegyűjtse a hasonló eseteket, törvényjavaslatot terjesszen elő, mely az áldozatokat és családtagjaikat védi. A film második része érzelmes illusztrációját adja ennek a fáradhatatlan tevékenységnek, országjárásnak; a rendező riporttények és riportképek felsorakoztatásával érvel. A film meggyőző ereje, amellyel az apa jogos küzdelme mellé állítja nézőjét, mégsem publicisztikus hevének köszönhető elsősorban, hanem a hiteles, hétköznapi emberi pillanatoknak, az akaraterő egyszerű pátoszának.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6895