KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Eltűntek az élők közül

Lalík Sándor

 

Tanmese és antikrimi. Vlagyimir Fetyin munkája – szándéka ellenére – megerősít meggyőződésünkben: nem lehet egyszerre felvilágosító szándékú oktatófilmet és pergő ritmusú, fordulatokban bővelkedő krimit csinálni. Filmje hajlik arra, hogy pusztán figyelmeztetés legyen: milyen könnyen csapdába ejthetők a becsületes emberek. A korosodó, tapasztalt bűnöző, aki autólopási üzelmeibe szervez be gyanútlannak tetsző fiatal taxisokat, jól tudja, milyen kielégítetlen (vélt vagy valóságos) szükségletek mozgatják „áldozatait”. Innen, hogy a bűnöző és bűntársai azok, akiknek a filmben emberi ábrázatuk van. Ezzel szemben a bűnüldözők arctalanok, személytelenek maradnak, tetszés szerint felcserélhetők vagy összetéveszthetők. A felderítés során komótos ünnepélyességgel ballagnak az események után, a feltételezett tettes(ek) nyomában, akiknek kiléte hosszú ideig csak számukra rejtély. A második gyilkosságról is lekésve a főnyomozó legnagyobb problémája az, hogy a néhány órája halott fiút még nem kereste, nem hívta senki telefonon, pedig eltűnt egy ember az élők közül... Engem azonban inkább a befejező képsor késztet csodálkozásra. Amikor a teherautóstoppal menekülő és fegyverrel fenyegetőző bűnöző egy hirtelen fékezés következtében életveszélyesen megsebesül és magatehetetlenné válik, azonnal ott teremnek a nyomozók, s elhangzik a felszólítás: „gyorsan, gyorsan, elvtársak!” Nem értem, miért ez a nagy sietség?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6893