KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/december
MAGYAR MŰHELY
• Jancsó Miklós: A kövek üzenete Forgatási napló

• Dániel Ferenc: Traktort, párttitkárt vegyenek!
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Egy titkos filmrendező Beszélgetés Ember Judittal
• Kovács András Bálint: A játékfilm esete a dokumentumfilmmel A történet újraélesztése
FESZTIVÁL
• Sipos Júlia: Közös szennyesünk A zöld hegy
• Turcsányi Sándor: Török idők Yilmaz Güney után
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Csepeli György: A rendező, az operatőr és a gyilkos A média öl
• Kovács András Bálint: Kaki, pisi, fing
• Schubert Gusztáv: Meg egy szó a szépművészetekről

• Almási Miklós: A (film)birodalom visszavág Feltámad a mozizás?
KÖNYV
• Bernáth Gábor: A tiszta háború
• Földényi F. László: A posztmodern lélek mozija Wagnertől a CNN-ig
ANIMÁCIÓ
• Bóna László: Jó éjszakát Disneyvel! Agresszív animáció
• Lőrincz Éva: Hupikék falanszter Szelíd animáció
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Csorba csészéink Vigyázók
• Koltai Ágnes: Lenin és a gyapjúzokni A gorilla délben fürdik
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A bérgyilkosnő
• Koltai Ágnes: Tito és én
• Barotányi Zoltán: Célkeresztben
• Fáber András: A farkas árnyéka
• Ardai Zoltán: Tökéletes célpont
• Harmat György: Jessie Lee bosszúja
• Tamás Amaryllis: Nagy durranás 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Célkeresztben

Barotányi Zoltán

Ismét egy film, mely rögvest rükvercből indul: FBI-ügynök fején – csavarlazító nélkül is! – szorul a nejlonzacskó, ám ekkor Clint Eastwood előrántja Azt! Wolfgang Petersen technikás, erőnléttől duzzadó remekében – ez a változatosság kedvéért a tenger szintje felett játszódik – még számtalanszor előveszik és elsütik századunk kultikus tárgyát, mely, legfőbb vetélytársával ellentétben, nem szaporít, hanem szelektál. Mi tagadás, ismét akad mit a vérbe aprítani; nagyfejűek véres cseppje éppúgy hull, mint aprójószágoké. Rájuk – hiába, ez a rendszertani hierarchia – még golyót sem pazarolnak: a korosodó vénleányok nyakát csillagszemű orgyilkosunk negédes mozdulattal tekeri ki. Itt érkeztünk el csonthéjas filmünk magvához: John Malkovich – ereje teljében lévő, ám lapátra tett brávó – kihasználatlanul maradt energiáit Clintünk lelki szadizásával és sötét tervezgetéssel éli ki. Mint mindig, az életcéljától megfosztott ember előtt két út áll: az alkohol (Parkánnal vagy szívószállal), illetve az elnökgyilkosság. Antisztatikus antihősünk mentes a káros és kisszerű szenvedélyektől – így a választás nem is lehet kétséges. De jő Clint, a veterán ügynök, aki mellől Dallasban már kilőttek egy elnököt (őt speciel nem Dzsokinak hívták). A végső összecsapás nevéhez illően csak a végén következik, de addig sem érdemes az időt odakint tölteni; sokat derülhetünk a magát elhízott Nirvana-rajongónak álcázó Malkovichon. Ám hiába a nyuszifaroknak álcázott selymes lóding, meg a dali fél pár plasztik pisztoly, a megkeseredett szakember végül mégis pofára esik. Tanulság: a szenvedély csak decis pohárban veszélytelen – vagy még úgy sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/12 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=642