Tasmania, 1930. Gyermekfilm egy népirtásról? – ütődhet meg a vásznon megjelenő felirat láttán a felnőtt néző. Az aggodalom alaptalan, a klasszikus szabályok szerint előadott történet nem a véres történelmi eseményeket, hanem egy törzsét elvesztő tasmán asszony, Manganinnie és egy hozzászegődő, otthon halottnak hitt fehér kislány, Joanna vándorlását meséli el. Bár esetenként veszélyes helyzetekből kell kivágniuk magukat, a film feszültsége inkább a két, civilizáció és életkor különbözősége miatt egymástól távol álló ember fokozatos közeledésében rejlik. A kislány „bennszülötté” válásának mindvégig bensőséges ábrázolása a tasmánok üldöztetésének látványánál is erősebben fűzi a nézőtéren ülő gyerekeket a számukra meglehetősen idegen hősökhöz. Ez az empátia-teremtő képesség a film legnagyobb érdeme; kíváncsivá tesz a „másik” iránt, így nevel türelemre egy mind ingerültebb korban.
