KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete nyíl

Nóvé Béla

 

Az időben távoli történelmi téma filmes feldolgozása is jó és néznivaló lehet, ha mélyebb inspiráció helyett csupán az invenció mesteri ügyessége hat belőle: a fordulatos mese, a látványgazdag kosztümök, jelenetek, s a korhűség illúzióját legalábbis nem rontó színészi átlagteljesítmény. Ezt a műfaji minimumot vagy négy évtizede sikerrel abszolválja a temérdek romantikus kalandfilm s a tévé gyerekkora óta az ifjúsági sorozatok sokasága. Az angliai lovagkor legendaköréből történetesen olyan hajdani képernyőregények idézhetők, mint a Robin Hood vagy az Ivanhoe – miket annak idején vasárnapi házimoziként egy fél utca tanköteles korú ifjúsága izgult végig egyetlen „Kékes” készülék előtt kuporogva.

A mai szovjet matinémozinak létezik egy ódivatú „kozmopolita” válfaja, mely egyebek közt előszeretettel melegíti fel az angol történelmi romantika kedvenc témáit: a lovagregények, kalóztörténetek és robinzonádok világát. Ilyen megkésett, jámbor utánérzésnek tűnik az A fekete nyíl is, mely a Rózsák Háborújának meglehetősen provinciális érdekű, kifundált epizódját vetíti vászonra. A film egyetlen leleménye, hogy a szokásos színszimbolika (vörös és fehér rózsa – York és Lancaster) mellé felveszi a kánonba a „fekete nyilat” is, mint a jogos bosszúállás jelképét. Főhőse: Dick, egy nemes lelkű ifjú, ez alapján tanulja megkülönböztetni a jóktól a gonoszokat („Mutasd hátadban a nyilat, s én megmondom, ki vagy!”), vörösök és fehérek pártharcát az el nem kötelezettek erkölcsi fölényével fumigálván. Maga a történet egyébiránt tele van elfuserált Hamlet-reminiszcenciákkal: Dicket is egy elvetemült gyám (bizonyos Sir Daniel), a fiú atyjának gyilkosa neveli, s véteti körül gobelinek mögül fülelő kémekkel, éltére törő bérencekkel, kik közül a derék ifjú méltó haragjában utóbb kénytelen egypárat kardélre hányni…

A film naturális szépsége (valódi színhelye vélhetően a Kaszpi-tó környéke): az eredők, vadvizek, romlatlan ifjú arcok és teli vér paripák csekélyke kárpótlást nyújtanak a másfél órás megcsalatott várakozásért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5615