KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szikét kérek!

Baló Júlia

 

Két óra az idegsebészeti műtőben. Vér és szike. Nullásgéppel leborotvált haj. A koponyán bejelölt „terület”.

És az a tüneményes hatéves kisfiú, akit senki sem akar megoperálni, mert csak két százalékos a siker esélye. Ott ugrál a fiúcska – szemléltető eszközként – az orvostanhallgatók és a tábla között, a professzor mutogat rá.

Ennek a pötty kisgyereknek ependymomája van és egy nagypapája. Az öregember rendíthetetlenül küzd a kisunokájáért, pontosabban azért, hogy az orvosok méltóztassanak mégiscsak eltávolítani a központi idegrendszer daganatát. Ha meg sem kísérlik a műtétet: a kisfiú pár hónap múlva exi-tál...

Érdekfeszítő lenne egy dokumentumfilm az agysebészetről. Ez sajnos nem az.

Itt – igaz, nem házassági, hanem – docensi évfordulót ünnepel a professzor férj a hajdan csillogószemű medikából lett feleséggel, operál barátot, aki őt ki nem állhatja, orvosetikai kérdéseket „boncol”, fiút nevel, gyermeket gyászoló kollégát vigasztal.

(Nem volt elég a három halottunk a klinikán, „bejött” kintről is egy: az orvostárs leukémiás lánya.)

Műfajkeveredés, dramaturgiai bukfencek. Zsugorított keddesti-televíziósorozat és agysebészeti műtődokumentum erőszakolt ötvözete.

Nézem a véres szikét, a lassú, feszültségteljes műtéteket: a vér látványát jobban elviselem, mint az idős professzor és szerelmetes felesége őszi enyelgését – ruhástól – a tóban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5591