KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robotzsaru

Fáber András

 

A színhely: Detroit régi városrésze. Az időpont: a közeljövő, amely, mint tudjuk, fantáziátlan filmiparosok jóvoltából erősen emlékeztet a jelenre, csak olyanabb (a tévé színesebb és komputerizáltabb, a járművek áramvonalasabbak). A város egyik fő gondja a bűnözés, az erőszak. A rendőrség jószerivel tehetetlen, noha irányítását nemrégiben egy rejtélyes, bár tehetős konszern vette át. A konszern második embere (gonosz, fortélyos és nagyravágyó – még meg sem szólalt, és az ember máris látja, hogy intrikussal van dolga) összejátszik az egyik bűnbandával, mely főként kábítószerrel üzletel. Van egy találmánya, a rendőrautomata: ígéretes, bár még nem teljesen tökéletes berendezés, kipróbálásakor kishiján halomra lövi az igazgatóságot. Szerencsére akad egy riválisa is: farkasfogú, ambiciózus fiatal tudós, aki más úton jár, kiborgot, vagyis embergépet készül építeni, csakhogy ehhez szüksége van egy friss hullára. A banda szitává lő egy rokonszenves közrendőrt: az ő agyát használják fel a robotzsaruhoz. A Halálosztó és társai, vagyis a gonosz gólemek után itt van tehát a jó gólem, a társadalom támasza. Öntudatára ébred, és egykori járőrtársnője segítségével leszámol a bűnbandával, sőt támogatójukkal is. „Hogy hívják, fiam? – kérdi az ősz elnök, „Murphy” – feleli a robot, akinek sajnos semmi köze sincs ahhoz a névrokonához, akinek törvényei szerint ha valami elromolhat, akkor el is romlik. Itt minden olajozott, precíz, szinte tökéletes. Robot forgatókönyvíróval, robotrendezővel. Alkalmasint robotnéző is akad majd hozzá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5477